|
 Képünkön:
Sarkadi Nagy Mihály polgármester
Sokan azt gondolhatják, hogy az erdélyi magyarság megmaradásának sorskérdése
a trianoni diktátum életbe lépése óta (1920) létezik. Ez közel sem így
van. Tudni kell, hogy a középkorban Erdély és a partiumi területek viszonylag
sűrűn lakott, virágzó magyar vidékeknek számítottak. Azonban e térség
magyar lakossága (pl. a Temesközben) a XV–XVIII. század háborúiban jórészt
elpusztult vagy elmenekült. Az elnéptelenedő területekre román, szerb
és egyéb népesség települt. A török hódoltság megszűntével nem kerültek
viszsza Magyarországhoz, hanem közvetlenül Bécsből kormányozták. Majd
csak az 1867. évi kiegyezés után változott a helyzet. A szórványmagyarság
megerősítésére az anyaországból telepítési mozgalmak indultak, törekedve
a korábbi magyar etnikai fölény, illetve egyensúly helyreállítására.
Ennek az önvédelmi küzdelemnek az egyik legjelentősebb társadalmi szerveződése
volt a Kolozsvár székhellyel 1885. április 12-én megalakult Erdélyrészi
Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE. Alapszabályban rögzített célja:
"Magyarország erdélyi részében a hazafiság fejlesztése nemzeti irányú
művelődés által." Ennek érdekében a legfőbb feladatának tartotta
az óvodák, népiskolák, népkönyvtárak, olvasó- és daloskörök létesítését,
támogatását, továbbá irodalmi, történelmi és ismeretterjesztő művek kiadását.
Szentes az elsők között értesült az EMKE megalakulásáról. Ezt Horváth
Gyulának, a város díszpolgárának köszönhette, aki maga is erdélyi származású
lévén, ellátta az egyesület alelnöki tisztségét. Nagy tekintélyének és
népszerűségének tudható be, hogy Szentes már 1887-től évi 200 Korona támogatást
folyósított a nemrég alakult erdélyi szervezetnek.
Hamarosan felmerült a szentesi fiókegyesület megalakítása. Sarkadi Nagy
Mihály polgármester 1890 tavaszán a fővárosba utazott, és a fiókszervezet
létrehozása ügyében tárgyalásokat folytatott gróf Bethlen Gáborral, az
EMKE elnökével. Ennek eredményeként elhatározták, hogy 1890. május 15-én
megtartják a szentesi fiókegylet alakuló közgyűlését. Az előkészítés érdekében
Sarkadi polgármester a Szentesi Lap hasábjain "Felhívást" intézett
a város és a környező községek lakosaihoz, amely így szólt:
"Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület mozgalmat indított meg,
hogy az ország legmagyarabb vidékein fiókegyleteket létesítsen, melyek
az anyaegyletet támogatni lesznek hivatva azon magasztos és hazafias cél
elérésében, melyet az maga elé kitűzött.
Az EMKE célja, hogy Erdélyország, a magyar szent koronához tartozó országrészek
e gyöngye, a folyton terjedő eloláhosodástól és a szászság elnémetesítésétől,
s az ezzel együtt járó magyar állameszme-ellenes törekvésekkel szemben
az erdélyi magyarságot a magyar nyelvnek, a magyar hazafiságnak, a magyar
állameszmének megtartsa, ápolja, erősbítse, és Erdély népét visszahódítsa
azon korszak lelkesültségéhez, melyben a magyar haza e része a dicső emlékezetű
Bocskaiak és Bethlenek vezérlete alatt egész erejével védbástyájául szolgált
Magyarország állami függetleségének, és az ennek egyedüli fenntartójául
szolgáló magyar nyelv és magyar hazafiságnak...
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület vállalkozott rá és tűzte ki
célul, hogy anyagi és erkölcsi támogatással biztatást, erőt nyújt az erdélyi
magyarságnak, hogy hazafias küzdelmében kitartson; de az EMKE csak úgy
lesz képes ezen országrész hazafias céljának hatalmas támogatást nyújtani,
ha ő hazánk minden igaz fia által segíttetik magasztos törekvésében. Ezért
kell fiókegyletet alakítani itt az anyaállamban, hogy minden magyar között
egy nagy, szent szövetség jöjjön létre az erdélyi magyarság fenntartása,
ereje növelése érdekében.
Debrecen városa, a magyarság ez egyik főfészke volt az első, mely fiókegyletté
alakulva, támogató kezet nyújtott az EMKE-nek. Gróf Bethlen Gábor, Kisküküllő
vármegye főispánja, az EMKE által kitőzött nagy hazafias célnak már dicső
őseinél fogva is méltó vezére, megkeresett engem, hogy Szentes és vidékének
népét egy másik fiókegylet megalakítására hívjam fel. Azt hiszem, hogy
ha arról van szó, hogy a magyar nemzet erejének nevelése, a tiszta, igaz
magyar hazafiság terjesztése érdekében tömörülni kell, áldozatot kell
hozni: az erre felhívó szózat méltóbb helyre nem jöhet, mint hozzánk,
kik mind magyarok vagyunk és közös szent óhajunk, hogy vajha az egész
magyar haza népét a mienkkel azonos magyar hazafias érzület töltené el!
Szent érzet ez, melyért minden magyar ember minden időben kész volt vért,
életet és vagyont áldozni! Ezt tudva, e hit és érzettől áthatva, örömmel,
hazafias lelkesültséggel fogadtam gróf Bethlen Gábor felhívását az EMKE
fiókegyesület megalakítása iránt.
S most fordulok elsősorban Szentes népéhez s azután a szomszéd hazafias
vidék lakosságához, hogy álljunk öszsze mindannyian, legyünk barátok és
testvérek, közös szövetségesek mindnyájan erdélyi magyar honfitársaink
hazafias törekvéseik támogatásában. Alakítsuk meg az EMKE fiókegyletét,
s ne legyen e vidéken egy magyar ember se, ki tagja nem lesz az egyesületnek!
A nemzet él és dicső lesz, mely egyetért a közös szent ügy támogatásában!
Szentes, 1890. május 4.
Sarkadi Nagy Mihály polgármester"
Labádi Lajos
|
