Az országban egyedülálló, hogy Szentesen a katolikus egyházközségben tartanak lelkigyakorlatot kísérőkkel. A szerzetesek és a nővérek szombattól keddig látták el feladatukat Veréb László plébános közreműködésével. A lelkigyakorlatok elnevezés Loyolai Szent Ignáctól ered, aki katonatisztből lett Krisztus követője. Megtérése után személyiségfejlesztő átalakuláson ment át életének e jeles időszakában. Könyvet is írt erről Lelkigyakorlatok címmel, amelyben heti ciklusokban ad útmutatást a jezsuita szerzetes az elcsöndesedés, az Istennel való találkozás útjáról. Magyarországon közel tizenöt éve Nemes Ödön jezsuita atya mélyítette el a módszert, ahol csoportosan, több kísérővel - szerzetesek, nővérek - segítségével tehetnek lépéseket a lelki épülés ösvényén az emberek. Erre szerzetesi házakban - ahol a szerzetesek élnek - , vagy e célra épült lelkigyakorlatos házakban kerül sor. Az egyházközségekben - ahol nincsenek ilyen intézmények - a szentmise keretében három beszéd hangzik el, három egymást követő napon. Szentesen - egyedülállóan az országban - a plébánia épülete vált a lelkigyakorlat, zarándoklat helyszínévé a szombat esti misétől, kedd délelőttig. Veréb László plébános (képünkön) mellett hat kísérő - egy plébános, egy jezsuita szerzetes, egy Szent Ferenc kisnővér Arlóról, egy tiszaalpári bencés nővér, Szegedről egy Jézus Szíve Népleányokhoz és a Magyarok Nagyasszonya Társasághoz tartozó testvér - negyedik alkalommal tartott lelkigyakorlatot, segítette a hívők útkeresését. A katolikusok legnagyobb ünnepe, a Húsvét előtti időszakban erre a lehetőséget a március tizenötödikei Nemzeti ünnep adta: mód nyílt három egymást követő napon a hétköznapokból kiszakadni, elvonulni. Az elcsöndesedésnek, a belső gyógyulásnak, növekedésnek az időszaka ez, viszszatekintés a múltba, a nehéz élethelyzetek megélésének, célok újrafogalmazásának lehetősége. A lelkigyakorlatozók, akik naponta kétszer találkoznak kísérőjükkel, elvonulnak a plébánia egy számukra berendezett termébe, ott imádkoznak, a kijelölt szentírási szakaszokon elmélkednek és leírják tapasztalataikat. Megbeszélik a kísérőjükkel milyen problémák nyomasztják őket, és mit éreztek, mit éltek át imájukban. A Szentírásból kapott feladatoktól délben a "Szerető figyelem imája" (Isten jelenlétében való napi visszatekintés) szólítja őket össze. Estére mindenki hazatér az otthonába, a kísérők közös imával és beszélgetéssel zárják a napot a plébánia ebédlőjében. Ez a lelkigyakorlat előkészület a legnagyobb ünnepre, Jézus feltámadására. Nem a húsételektől való tartózkodás tehát a legjobb felkészülés. Téves például az az elképzelés, mely szerint Nagyböjt idején nem szabad húst fogyasztani. A katolikus egyház ezt csak Nagyböjt péntekjein, akkor is csak a tizennégy és hatvanöt éves közötti korosztálytól, és nyomatékosan csak az egészségesektől várja el. A hangsúly tehát azon van, hogy a negyven nap alatt közelebb kerüljenek a hívő emberek a láthatatlan, de jelen lévő Istenhez, az Ő segítségével pedig önmagukhoz és egymáshoz – fogalmazott Veréb László plébános. Nagy Andrea

<<< Vissza