Tavasz és húsvét. Itt van mind a kettő. Örüljünk nekik! Ha még van képességünk örülésre! Ami a tavaszt illeti, adjunk neki tiszteletet úgy, hogy engedelmesen elfogadjuk Ady Endre tanácsát: "Szedjünk ki a tavaszból / És magunkból, ami drága / És nézzünk mi egyformák / Lelkesen egymásra." De miben lehetünk egyformák? Szabad-e egyformáknak lennünk egy olyan különbséget akarnak bennünk létrehozni és kiaknázni? Ez egyszer ne tőlük kérjünk tanácsot! Magunkból szedjük elő azt, ami drága: a bennünk szunnyadó jóakaratot, mely akkor ébred és van elemében, ha szembetalálja magát a másik emberrel, aki éppen úgy ember, mint mi magunk. És mivel húsvét is van, azért ne zárkózzunk el - gondolkodás nélkül, avagy előítélettől vezéreltetve - attól a másik embertől, kinek Názáreti Jézus a neve! Ne akadjunk fel azokon a különbségeken, melyek az ő halálával és feltámadásával kapcsolatban vallási megosztottságot tartanak életben. Inkább bátran adjunk igazat szintén Ady Endrének, kinek nyitott szelleme felfedezett Jézusban egy olyan képességet, melyet mindnyájan megkívánhatunk tőle; s egy kis bizalom befektetésével meg is szerezhetünk magunknak. Ez a képesség az elhitetés képessége. Ezért nevezte őt Ady "nagy Hitetőnek". Gyönyörű verset is írt hozzá, aki kétezer évvel ezelőtt képes volt emberek tömegével és századok hosszú sorával elhitetni, hogy "Harmadnapra föltámadok." Képes volt a saját föltámadásának "együgyűségét" világsikerré tenni. Erre az egész együgyűnek és képtelenségnek tűnő kijelentésre épült fel a keresztény-zsidó-görög kultúra, mely minden bűne ellenére első a világon. S maga a kereszténység sem azzal vétett az emberiség ellen, hogy keresztény hittel hitt Jézus feltámadásában s annak minden következményében, hanem azzal, hogy nem hitt benne elég következetesen és radikálisan. Napjainkban nem kell nagy hitető erő ahhoz, hogy - főleg értelmiségiek - készpénznek vegyék korunk kereszténység-utáni állapotát. Én magam hagyom magam meggyőzni azok példájától, akik magukon sikerre vitték a feltámadás hitét, és azt mondom: lehet, hogy még csak ezután következik az igazi kereszténység, melyről a nagy hitető azt mondta: "lélekben és igazságban" fogja magát Istennek és embernek felmutatni. S abban is biztos vagyok, hogy ez a "lélekben és igazságban" működő kereszténység mindnyájunkban jelen is van. Legalább vágyakozás formájában. Így aztán több-kevesebb bátorsággal sokan elmondhatjuk Adyval: "Nagy Hitető, sokan Veled tartunk, / Nagy Elárult, úgy fáj, hogy itt vagyunk, / Úgy vágyjuk jégajkunkra az ajkad / S mondani Te együgyűségeddel: / Harmadnap föltámadunk." "A nagy Hitető" ünnepén ezt kíséreljük meg magunkkal elhitetni. Hátha sikerül! Boldog és szép ünnepeket. Vági László

<<< Vissza