Képünkön: Hadzsy György ügyvéd, városi számvevő, tanácsnok, jegyző
Az idegen hangzású Hadzsy név valamikor a XVIII. század közepétől ismeretes
Szentesen. A Hadzsy família egyike volt azoknak a görög kereskedő családoknak,
akik a háborús viszonyok miatt Magyarországra menekültek, és itt eresztettek
gyökeret. A Hadzsyak közül legnagyobb hírnévre Hadzsy János orvos tett
szert, akinek emléktáblája is van Szentesen. Kevesen tudják, hogy korábban
az édesapa, Hadzsy György ugyancsak általános ismertségnek örvendett,
legalábbis Csongrád vármegyében.
Főhősünk Szentesen született 1800. március 16-án. Elhagyva az ősök foglalkozását,
jogi tanulmányokat folytatott, majd ügyvédi irodát nyitott szülővárosában.
Jogtudományi ismereteivel segítette az örökváltsági szerződés előkészítését
és megkötését, ezáltal Boros Sámuel főjegyző (későbbi főbíró, majd polgármester)
egyik legközelebbi munkatársává vált. 1835-től számos városi tisztséget
viselt: előbb Boros Sámuelt helyettesítette a jegyzői poszton, 1837-ben
számvevővé, 1840-ben városi tanácsnokká választották, 1842-től jegyző,
1846-48 között főjegyző (egyben levéltárnok), 1849 januárjától városi
főkapitány.
Tisztségeinél fogva tevékenyen részt vett az 1848/49-es forradalom és
szabadságharc eseményeiben. 1848. március végétől közreműködött a nemzetőrség
megszervezésében, amelynek létszáma két-három hét leforgása alatt 5-600
főre szaporodott. Április elején a 16 tagú Szentesi Közcsendi Választmányba
delegálták, amely a szentesítésre váró törvények ismertetését és magyarázását,
valamint a nemzetőrség további szervezését kapta feladatul.
A délvidéki harcok megindulásakor a nemzetőr alakulatokat is mozgósították.
1848. július 16-án elindult az első szentesi nemzetőr osztag (300 gyalogos,
100 lovas) a délvidéki táborba, Óbecsére, ahonnan Törökbecsére irányították
az alakulatot. A gyalogosok élén Hadzsy György százados, a lovasok élén
Beliczay Pál kapitány állt. Az akkoriban 48 éves, már korosodónak számító
Hadzsy megígérte a tisztviselő társainak, hogy rendszeresen tudósítani
fogja a városi tanácsot a táborban történtekről. Ennek hűen eleget tett.
Az alábbiakban szó szerint közöljük az "öreg káplár" (ahogyan
Hadzsy nevezte magát) első levelét, amelyből betekintést nyerhetünk a
szabadságharc mozgalmas időszakának hétköznapjaiba:
"Tisztelt Tanáts! Hogy többeknek adott szavamat béváltsam, szíves
kötelességnek tartom tudósításomat a Tisztelt Tanátsnak tenni, hogy így
a polgár lakosaink megnyugvása sorsunk felett eszközöltessen.
Szegedről 17-kén délután a gőzösön megindultunk, és éjjel a Tisza közepén
horgony vettetvén, a hajón elég nyomorral, de mégis sorsunkkal megelégedve,
a padlaton megháltunk, ahol is Juhász Bóka József 10 óra tájban - ittas
lévén egy kissé - a Tiszába bukott és odaveszett.
Tegnap (júl. 18.) délután Ó Betséről 4 óra tájban megindultunk és 8-ad
félkor Török Betsére érkeztünk, hol is a magyar lakosok örömmel, ellenben
a rátzok felzúdulva fogadtak, mert midőn a kvártélyozók beérkeztek, a
rátzok kimondották, hogy a katonaságot be nem eresztik, és valóban a harangokat
félre veretvén fegyverre keltek, de a lelkes polgárok itt lakó őrnaggyal
fegyvert ragadván, és a mieinkkel egyesülvén, sikerült a rátzokat lecsillapítani.
A múlt pénteken (júl. 14.) az önkéntesek és egy kevés katonaság a római
sántzokba lévő rátzokkal összeütköztek, és a földvárbul a rátzokat visszaverték
és a fahidat is felgyújtották, de onnan mégis kihúzódtak.(...)
Meddig leszünk itt, nem tudjuk, de úgy mondották, itt fogunk lágerbe lenni.
- Kezem egy kissé reszket, mert a puskát kell hurczolnom, mint öreg káplárnak,
- ezt is szívesen teszem, - a patrontáskát a gőzösön el lehet küldeni.
Midőn ily nem egészen rendiben írt levelemért engedelmet kérnék, mert
jelenleg is szolgálatban vagyunk fegyver alatt, - és így sietnem kell,
délután egy kis gyakorlat - talán a Sánczok felé, de csak az elszéledni
akarók elfogására megyünk.
Magamat ajánlva maradok Török Betsén Július 19. 1848
Tisztelő szolgája
Hadzsy György
öreg káplár"
Labádi Lajos
|
