Emlékeztünk. Az 1848/49-es
forradalom és szabadságharc évfordulóján. Az örök fiatalság ünnepén,
ahogyan Szirbik Imre polgármester fogalmazott. Az ünnep szónoka
a hősökre emlékezett, a nagy álmot valóra váltó szabadságharcosokra.
Akik, ha rövid időre is, de megforgatták a világot. Talán forró
fejjel, de jó, hogy megmerték tenni - mondta a polgármester. - Hogy
példát mutassanak. Felvették a honvédruhát, hogy védelmezzék a hazát.
Hallgattak Kossuth szavára. Tudjuk, ha nincs 1848/49, talán elveszik
a korszak többi évtizede is, nincs történelmünk, és talán nincs
Magyarország sem.
A hosszú téli napok komor hangulatából ébredve, mint kipattanó rügyek
a tavaszi napfényben, úgy "bújtak" elő lakásaikból az
emberek, s elfoglalták a Kossuth teret. Hogy emlékezzenek. Megtekintették
az ünnepélyes zászlófelvonást, a Seress formációval együtt dúdolhatták
a Nemzeti dalt, tapsolhattak a felejthetetlen Pavane táncegyüttes
látványos produkciójának. Tehették jó kedvvel, szép időben, a tavaszi
napfény ragyogásában. Ami melengette a szíveket.
- A világot sokféleképpen látjuk, de célunk csak egy lehet - mondta
a polgármester. - A kisközösséget, a családot, a nagyobbat, a várost
és az országot, ha sokféleúton is, ha sokféleképp is, de hittel,
becsülettel, szellemmel és szívvel előre vinni.
Tudjuk, a településre látogató lengyel testvérváros, Skierniewice
képviselőinek felcsillant a szeme Bem apó nevének hallatán. A történelem
összeköt bennünket.
És emlékeztünk az álmot valóra váltókra. Krisztik Csaba egyetemi
hallgató szavalata után az önkormányzat, a fegyveres testületek,
a pártok és a civil szervezetek képviselői koszorút helyeztek el
Kossuth Lajos és Horváth Mihály szobránál. Az ünnepségen Szentes
Város Fúvószenekara játszott, Mihály Béla karnagy vezetésével.
L. J.
|