Mondják, hogy már elkezdődik a kampány a 2006-ben esedékes választásokra. Nem jól mondják. Csak folytatódik. Szegény magyar népünk már meg sem tudná nevezni a napot, mikor elkezdődött az elkeseredett harc a hatalom megszerzéséért avagy megtartásáért. Miközben állítólag demokrácia van, vagyis népuralom. De csak állítólag. Mert igazában arról van szó, hogy kiknek sikerül a nép lelkét hatásosan bekeríteni, s saját ízlés szerint "megnevelni". Node mit lehet ez ellen tenni? Hát alig valamit. Viszont a nemzet igazi szellemi vezéreire érdemes volna odafigyelni, mert azok legalább mernek álmodni s próbálkoznak oly tanácsot adni, mely netán a népet hozza helyzetbe hataloméhes politikusaival szemben. Különösen választások idején lehet elgondolni, hogy bizonyos álmok megvalósíthatók. Ilyen szellemi vezér volt József Attila, kinek századik születésnapját azzal lenne érdemes megünnepelni, hogy megkérdezzük tőle, hogyan képzeli el ő: miként lehetne a hatalom szerelmeseit a nép által "nem középiskolás fokon tanítani." Hogy kellene rádöbbenteni őket arra, hogy a nép nem arra való, hogy legyen, aki őket beleülteti a hatalomba, hanem ők valók arra, hogy nyújtsanak a népnek valamit a megnyert bizalom utólagos megszolgálásával. Vagyis miként kellene a pártpolitikus hölgyeket és urakat ráébreszteni arra, hogy a nép nem játékszer, hanem emberek közössége, melynek jogai vannak, sőt még nem is akármilyen morális igényei? Például jól tennék ha a hatalom szerelmesei megpróbálnának úgy gondolkodni, mint a húszéves József Attila, akit ugyan nem érdekelt a méltóság, de érdekelt a méltóságnál sokkal több valami. Egyik versében leírja, hogy mily ambícióval éli meg reggelét: "...most úgyis én vagyok a legszebb - és szépet, tisztát kell már egyszer - fölmutatni az embereknek. Szeretnek majd, ha eljövök, - szeretnek, mert közöttük voltam..." De hogy e belátásig eljussanak, addig sajnos időre van szükség. Mert igényes társadalom ki nem alakul máról holnapra, s így csak nagyon nehezen kerül felszínre olyan hatalomra érdemes politikai elit, mely tudja, hogy mi jár a népnek: "a tiszta és a szép felmutatása". Rövid lejáratra talán arra rádöbbenhetnének a magyar választók, hogy az ellenfeleik hibáin élősködő dühös emberek semmi bizalmat nem érdemelnek. Talán van annyi jó érzésű magyar ember, hogy ezt a belátást el tudhatnák terjeszteni széles körben. Vagyis: a kampány folytatódik, de a jó érzésű és belátó emberek fokozott hazafias - netán keresztény - felelősségtudatának nagyon be kellene indulnia. Mert az idő sürget! S ilyenkor az alig valami is, több a nullánál. Vági László

<<< Vissza