Na persze, a Csíky! A doktor úr megint kitalált valamit. Már a meghívó is olyan, mintha cirkuszi előadásra invitálna. "Szenzációs kiállítás Szentesen!" A csalogató: Luciano Pavarotti rajzban és szoborban megörökített képmása. A világhírű karikatúrista, Tónió és az ugyancsak világszerte ismert Csíky László munkája. Az ember, maga elé képzelve gyermekkorának cirkuszi kikiáltóit, össztönösen folytatná a meghívóban megfogalmazott hangzatos szavakat: csak tessék, folyton folyvást tessék! Szűknek bizonyul a zsinagógából átalakított gyönyörű könyvtár kiállító terme, annyi a kíváncsiskodó. A két művész II. Rákóczi Ferenc bronzba öntött mellszobránál időzik. Fotósok gépeiket kattintgatják. A kuruc vezér egy idő után elunja a dolgot, s elbúvik a lepel alatt. A Tanár úr ideges. Az előző napon kérték fel a megbetegedett író helyett beugrásra. Hogy elvállalta? Egy komoly tanár, hogy lehet ilyen szamár! - idézi Rettegi Fridolint a Szabin nők elrablásából. A publikum persze mosolyog. Ilyen harsány lenne a kiállítás? - teszi fel hangosan is a kérdést, figyelve a csendben szemlélődő arcokat, ami azért jelent is valamit. A Tanár úr szerint azt, ami megragadta a közönséget. Így mondja: a két léleklátó. "Figyeljék meg akár a képeket, akár a szobrokat, mintha megszólalnának. Ott van például Liciano Pavarotti: szinte hiányzik a hang, hogy nem énekel. Pedig énekel. Csak figyelni kell a hangra. - Apám erdélyi menekült, belgyógyász a szegedi egyetemen, később fogorvosként dolgozott. Én már a Tisza-parti városban születettem, egy kertes házban, két és félholdas díszparkban nevelkedtünk a nővéremmel, amit apám nagy műgonddal ápolt. Volt abban sok minden, például szőlő. Mi, gyerekek sem nézhettük tétlenül a szülők ténykedését, segítenünk kellett. S hogy a hatalmas park nem csak a művelést szolgálta, annak én örültem a legjobban. Egy közel negyven méteres sportolásra alkalmas területnek. Mit csinált? - Diszkoszt dobáltam. Könyvből, egy Széchenyi Jóska-sorozatból tanultam meg a diszkoszvetést. Mégsem diszkoszban, hanem kalapácsvetésben lettem válogatott. Sokan elcsodálkoztak ezen az egyetemen, a sportkörben is. Hogy oda jutottam? Apám azért szánt orvosnak, mert úgy tartotta, hogy az orvos a jéghátán is megél. Az igazat megvallva, mondandójának évtizedeken át volt is realitása. És figyelmeztetett. Azt mondta, úgy féljük az életet, mint gyík a kövek közt, hogy reánk ne tapossanak. Ötévesen terrakotta szobrokat készít. - Ötévesen! Sokan még írni nem tudnak ilyenidős korban! - kiált fel Tanár úr. - Én már ötéves koromban terrakotta szobrokat készítettem. A pipás kis öreg székely parasztszobrát ma is őrzöm - válaszolja nagy komolyan. A hatvanas években Szentesen az orvoskollégákat mintázza terrakottában, színezett, festett szobrocskákba. Sikerrel. Az első szobrát főnökéről, Máté Konrád belgyógyász főorvosról készíti. Tartott is tőle, ha a főorvos úrnak nem tetszik a portré, akkor az osztályáról kirúgja a fiatal kollégát. Nem így történt. A feleségével látogatott el a lakásukra, megcsodálta a szobrot és gratulált hozzá. - Mindig ilyen szerencsés az alkotásban? - kérdezte a főorvos. - Nem egészen - válaszolta. A rendszerváltás tájékán jelentkezik újra karikatúra szobrokkal. - Nem mintha a karikatúra lett volna életem álma, de tudtam azt, hogy amikor a folyondár kibújik a beton repedései közül, akkor igen hamar fölkúszik valamelyik drótra, s onnan hamarabb látni. Azzal a szándékkal élt, hogy amiben talán a legtehetségesebb, abban pillanatok alatt megmutassa képességeit a világnak. - Túl sokat reméltünk a rendszerváltástól. Elsősorban szabadságot. Én úgy fogalmaznék: levegőt kaptam. Beindult a többpártrendszer, mások jóváhagyása nélkül elkezdtem dolgozni. Megformáztam Torgyánt, Kupát, sőt az egész kormányt, nagy sikerrel. Akkor kérdezték meg tőlem, hogyan vélekedek a politikáról. Azt mondtam, aktívan soha nem politizáltam, még KISZ-tag se voltam. A magam egyedi színlátásával, elméletével élek ezen a földön, nem nyaltam se jobbra, se balra, volt elég tehetségem ahhoz, hogy eltartsam magam és a családom. Nagyon lényeges és alapvető dolog, hogy a világlátásom milyen. Elkötelezett életérzéssel ragaszkodtam a becsületemhez és a tisztességemhez, ami nem engedte meg, hogy párt vagy pártok közelébe helyezkedjem el. Ezzel nehezebbé is tettem az egzisztenciámat. A rendszerváltás utáni első kormányzat úgy tűnt, fölkarolja a művészetet. Országos bemutatókat tartott, munkáival kijutott külföldre, Párizsba például. Az egyik honi újságíró a következőket írta róla: a rendszerváltástól számolhatjuk a kiugrást, hogy fölfedezték. Dühösen tiltakozik ez ellen. - Én magam fedeztem fel magamat - jelenti ki határozottan. - Tudtam azt, ahogy én látom a világot, az nem egy újszerű látásmód, ahhoz valamikor a XIX. században Daumier, Dantan, a franciák nagy karikatúraszobrászai már megtették az első lépéseket. Talán a karakterábrázolásnak ez az új módja, amit választottam, az valahol a világon egyedivé tette ezt a tevékenységet. Egyszer megkérdezték tőle: - Szentes, a város könnyen befogadta? Elgondolkodott, majd azt válaszolta: - Maradjunk annyiban, befogadtak, megszerettek. De ahhoz hosszabb időnek kellett eltelnie. Akkor már szállítottam a jobbnál jobb sporteredményeket, a tizennégy magyar válogatottat például, akiket én neveltem. Bizony nagyon le kellett tenni az asztalra, hogy szóba álljanak velem. - Ha megnézed a szobraimat, a szemek élnek. Életet vittem a szobrokba. Mélyen a szemembe néz, figyel, hiszem-e mindazt, amiről beszél. Gerard Larcher, a francia szenátus alelnöke kiállítása kapcsán kijelentette: karakterek ábrázolásában Közép- és Nyugat-Európában egyedülálló az, amit művel. - Modern, világra nyitott élő szobrászat az enyém. Nem lehet véletlen dolog, hogy egy kínai szobrász félévre el szeretne jönni hozzám asszisztensnek, portré szobrászatot tanulni. Szentgyörgyi Albert szobrát látva döntött így. A Nobel-díjasokkal több sikerem volt a világban. A kínai szimpozion előtt Stockholmban és Helsinkiben jártam. A Nobel-díj díjkiosztó bizottságának elnöke, Bárány András azt fontolgatja, hogy mind a százötven díjazott szobrát elkészítteti velem. - Ez fantasztikus lenne! - Még nem köteleztem el magam. Az legalább kétéves munka. A finnek is tisztelettel fogadtak. A delfin szobromat a finn akadémia tárgyalótermének közepén helyezték el. Gyakorlatilag nagyon sok helyről kaptam pozitív visszajelzéseket. A legnagyobb siker? A kérdésen elgondolkodik egy picit. Aztán hamar kiejti Montmartre nevét. Az 1999-es tárlatot említi, amikor is kétezer pályázó közül Csíky László alkotása nyerte a nagy nyári tárlatot. - A Mont-Cenis székesegyház száznegyven négyzetméteres kiállítótermében az elmúlt időszak politikai életének pregnáns francia szereplőit mutattam be, színészeket, közéleti személyiségeket, világhírű művészeket. Nagy siker volt. De hát én akkor már megformáltam Bartókot, gróf Széchenyit és másokat, amiről még a hazai nagyközönség sem tudhatott, mert nem volt publikus. Amikor már a karikatúraszobrászat húzta maga után a klasszikus műveket, akkor kerültek felszínre ezek az alkotások. A rá következő év márciusában Rambouilletba nyert meghívást, a Palais de Roi du Rome-ba, a Napóleon-kastélyba - a köztársasági elnök kedvenc vadászhelyén - kiállításra. A tárlatot a város polgármestere, a szenátus alelnöke, Gerard Larcher nyitotta meg. Számos neves francia politikus, személyiség tartotta fontosnak, hogy a kiállításon megjelenjen. Akkor kapott Jacques Chiractól levelet, amelyben a Francia Köztársaság elnöke gratulál a művésznek. Akkorra már túl volt az elnököt ábrázoló Gall kakas című szobrán. A világtárlat óriási sikert hozott. A franciák a 2001-es magyar kulturális év bevezető nyitányának szánták, kellő nagy csinnadrattával, zenekarral, magyar és francia lobogókkal. Magyar részről herceg Esterházy Antal mondott egyórás beszédet. A francia szenátus alelnöke Csíky nevét ismételgetve fölkiáltott: a magyar Daumier. - Nem érdekelt, kinek mi a véleménye. Mentem előre, mint a faltörő kos és végeztem a dolgom - meséli. - Rambouilettben járva, már megvolt a meghívásom Dubaiba, az első karikatúra világtalálkozóra. Négy szobrot küldtem el, másnap négy órakor érkeztek meg, öt órakor már telefonon kerestek, angol nyelven tudatták velem, hogy föltétlen menjek ki. Szabadkoztam. Azt mondták, küldik a repülőjegyet. Mondom: Párizsból beszélek, kiállításom van. Erre ők: nem baj, akkor Párizsba küldik a repülőjegyet. Március 23-án este volt a megnyitó Rambouilletben, a mennyekbe vittek, óriási ünneplés, egyebek. Az ember pörög, olyan ez, mint egy nagy hangverseny a zongoristának, minek utána kimerül. Vonattal visszamentünk Párizsba, a fiam lakásán aludtunk, nagyon keveset, mivel hajnali ötkor már indultunk a repülőtérre. Ott azután közölték velem a tényt: nincs dubai vízumom. Háromnegyedóra volt még a gép indulásáig! Beindultak a telefonok, minek eredményeként tizennégy perccel a felszállás előtt faxon megérkezett az engedély. Addig visszatartották a gépet. Éjjel 11 óra, amikor megérkeznek. Dubaiban plusz 32 fokot mutat a hőmérő, hirtelen olyan érzés veszi hatalmába, hogy meg fog sülni a kánikulában. Egy hatszemélyes Limouzin jön érte. A légkondis kocsi azután a tízemeletes, ötcsillagos szállodába röpíti, ahol vagy harminc világhírű karikatúrista társaságában óriási fogadtatásban részesül. Étkezés után autóbusszal a világkiállítás színhelyére szállítják a társaságot. A nyílt téren közel hetven állam pavilonját húzták fel. A rá következő ötödik napon azután az angol televízió szpíkere az ő nevét harsogja ki, mint a verseny győztesét. Csíky doktor így lett dubai világbajnoka. A 2001-es év: Stockholm, Helsinki, majd pedig, mint mondja, eddigi tevékenysége megkoronázása, Changchun. Szentgyörgyi Albert Ázsiában is meghozza számára a sikert. A világszimpozionra 1200 pályaművet küldtek el a Föld különböző tájain élő művészek. Abból ötvenhatot választott ki a kínai zsűri. Köztük a szentesi szobrász munkáját. A világhírű Nobel-díjas professzor szobrát paprikákkal. Ami egy új, a világon egyedülálló méretű szoborparkban helyezkedik el. Kiváló minősítésű márványból készült. Gyakran megkérdezik tőle: milyen volt Changchunban? Olyankor mindig elábrándozik egy kicsit. Azután rávvágja: nagyon jó. Ha faggatják, mesél is az ott töltött napokról. - Reggel hat órakor kelsz, utána kimégy taidzsizni, ez össznemzeti mozgásforma, úgy mondják, az egészség rendbetartását célozza meg. Egy órás lassított rituális mozgás az egész. Reggeli után kemény meló, délben ebéd, egy csodálatos étteremben, ott vagy hetven féléből válogathatsz. Nekem nagyon tetszett az ottani kaja, a sokszínűsége. A tengeri élőlényektől a legkülönbözőbb halakon át a rákokig, gusztusosan, pirosra sütve minden. Még rántott lepkét is ettem, a negyedik-ötödiknél tartottam, amikor megkérdeztem a tolmácstól: tudja, mi az? Megmondta: butterfly. Mondom: very good! Még egyet vettem, hogy lássa, nem undorodom tőle. Nagyon kellemes íze volt. Van egy leírásom arról, hogy nézett ki a teríték, hogy hányféle kaját tálaltak fel. Fantasztikus! Elmosolyodik, aztán úgy tesz, mint aki megnyalja a száját az étel után. Majd folytatja: - Négy-öt nappal a tábor vége előtt érkezett meg Jeff Natanson, a szobrászok világszövetségének elnöke. Amikor fölnézett a szobromra, azt mondta: "Laszlo, wonderful!" Ez gyönyörű! A kínaiak is jöttek, a hüvelykujjukkal mutatták, mondván: ez az igazi szobor. - A folytatás? - Itt nagy lélegzetet vesz, úgy mondja: - Még nagyon keveset láthatott tőlem az ország. Rengeteg szobortervem van. Amikor hazajöttem Kínából, akkor jött az ötlet: a magyar származású Nobel-díjasok egy márvány korongra helyezett félprofil szobraiból készített kompozíció. Gyakorlatilag az egész Nobel-díjas társaság elkészült már, rendkívül látványosan. Tehetségéhez az orvosi diagnózis ereje párosul - mondta róla Losonczi Miklós művészettörténész egy kiállítása kapcsán. De akár Kő Pált is idézhetnénk, a neves szobrászművész így vélekedett Csíky munkáiról: "Szikével metszi agyagba a hírességeket". - Ily módon a szobrásznak az ember belső tulajdonságait is ismernie kell. - Természetesen. Elolvasom a műveiket, a róluk szóló könyveket, tudom, milyen munkát végeztek. Ismerem az életútjukat, az adott személyiség karakterét. Azt próbálom beleépíteni a szobrokba. - Minek tartja magát? Orvosnak? Művésznek? - Csíky László vagyok, aki szobrászkodik és gyógyít. Summázott válasz, tudom. Amihez nem értek, azt próbálom megtanulni. Tehát gyakorlatilag minden, ami megformálható, annak a mikéntjére éreztem rá, rövidebb vagy hosszabb gyakorlattal, természetesen a saját látásmódomnak megfelelően. Ezek között vannak gyönyörű aktok, másféle szobrok, vannak úgynevezett szimbólumteremtő alkotások is. Közel négyszázötven szobrom van a világban, több tízezer karikatúra rajzom. Én hiszem azt, hogy a most már Kertész Imrével kiegészült tizenkét magyar Nobel-díjasom csodálatosan sikerült. Az orvoskamara Csíky László érdemei elismeréseként díjat alapított, amely a XXI. század orvosa nevet viseli. Az ezüst serleg odaítélésének indoklásában ez áll: "munkásságával hozzájárult az orvosok jó hírnevének megőrzéséhez, tekintélyének és társadalmi elismertségének emeléséhez". Azt hallottuk, Kossuth-díjra is fölterjesztették. Veszprém polgármestere, Kő Pál szobrászművész, a Képzőművészeti Egyetem rektora, valamint a Magyar Orvoskamara sorakozott fel mögötte. Hogy végül megkapja-e a Kossuth-díjat? Nem lehet tudni. Megérdemelné, annyi bizonyos.

<<< Vissza