1747-ben földműves családban született a Gömör vármegyei Váralján, magyarul és szlovákul beszélt. A rozsnyói, gyöngyösi és egri tanulóévek után a filozófiát és a teológiát Vácott végezte el, 1772-ben pedig pappá szentelték. Hat évi káplánkodás után lett rákoscsabai, majd 1783. szeptember 27-től szentesi plébános. Lázár működését két fő tényező határozta meg. Tanulóéveiben a nagy püspöki városokban a katolikus Egyház hittani, kulturális, gazdasági és politikai hatalmát látta; Szentesen viszont eleve minden másképp volt. Ehhez járultak II. József császár egyházügyi rendeletei, és a szentesi uradalom lassúsága: így a plébános minden jószándéka és agilitása ellenére sem tudott igazán 'nagyot alkotni' városunkban. Lázár János első gondja a templom tetőzetének és falainak kijavítása volt, amit már 1783-ban kért az uradalomtól. A tatarozásra csak 1785-ben került sor, és ekkor megépítették a teljes téglakerítést a plébánia köré. A plébános megérkezésekor számba vette a templom felszereléseit, miként 1774-ben Szigethy István és 1792-ben Sáfrány Mihály is. E leltárak alapján kitűnik, hogy az uradalom új kegytárgyat alig adott, így a ruhaneműek közül egyre többet jeleztek rongyosnak, használhatatlannak. A protestáns városi vezetés a katolikus papnak nem fizette az uradalom által kirótt járandóságokat, ezért 1784-ben az egyházi, az uradalmi és a városi vezetők rendezték a kérdést. Az egyezség azonban rövid életű volt, és újabb viták után az úriszék 1790-ben kötelezte a várost a juttatások teljesítésére. Lázár János nem rokonszenvezett II. József császár egyházügyi rendeleteivel, de engedelmes alattvalóként végrehajtotta azokat. Így a körmeneteken nem használták a zászlókat, csak a temetési miséken énekeltek, csak a főoltárnál végeztek szentmisét stb. A császári utasítás szerint vasárnap a Mindenszentek, szombaton és ünnepnap a Szűz Mária (Lorettói) litániát imádkozták, és a plébános csak az evangéliumról prédikált. Az uralkodó parancsára Karácsonykor és Húsvétkor a szentbeszédnek az irgalmasságról és a szeretetről kellett szólnia. II. József előírta, hogy legyen minden településen a hívek anyanyelvén gyóntatni és prédikálni tudó pap. Lázár János ezért átszervezte a plébánia működését úgy, hogy egyre inkább csak két szegedi ferences, Molnár Brúnó és Bíró Márton atyák végeztek kisegítést. Második lépésként 1787. január 20-án a szentesi németek kérték a püspöktől, hogy nevezzen ki nekik egy németül tudó káplánt, akinek ellátására évi 60 rajnai forint kegydíjat ajánlottak fel. Így a püspök előbb egy Balthazár, majd 1789-től Miklósi Márton nevű ferencest nevezett ki szentesi káplánná, ami azt mutatja, hogy még érződött a váci egyházmegye török korból eredő paphiánya. Thaddäus Mayer uradalmi serfőző halálát (1789) követően a pár német család nem tudott tovább fizetni, de káplánnak lennie kellett, így a kiadásokat átvállalta a plébános. 1791 júniusától egy váci egyházmegyés pap, Földi János lett városunk káplánja, s ezzel lezárult a ferencesek állandó szentesi jelenlétének 40 éves korszaka. A katolikus temető 1786-ra megtelt, ezért a plébános kérésére száz öl szélességben (~190 m) hozzácsatolták a szomszédos gyepet. A szinte teljesen romos iskola helyett az uradalom hat éves halogatás után, 1790-re építette fel az újat: a kor szokása szerint a fiúk és a leányok számára külön terem épült, melyekhez a teljes felszerelést is újonnan készíttették. 1791 őszén városunkba látogatott báró Splényi Xavér Ferenc váci püspök, aki szeptember 9-10-én megbérmálta a környékbeli katolikusokat, és felszentelte a temetői harangot. A püspök látogatása lelkipásztori jellegű volt, így jegyzőkönyv nem készült ugyan, de tudjuk, hogy a templom ekkor már megint siralmas állapotban volt. Lázár azt is leírta, hogy a görögkeleti kereskedők a türelmi rendelet értelmében 1785 májusában megkezdték templomuk építését, melynek alapkövét hat pópából álló segédlettel az aradi ortodox püspök áldotta meg. Az építkezés igen gyorsan haladt: 1786 december 8-án a templomot fel is szentelték. Lázár János nyilván érezte, hogy egyéni adottságait az adott korban és körülmények között más településen jobban tudná kamatoztatni, mint Szentesen. Ezért 1792 nyarán saját kérésére a szinte színkatolikus mindszenti egyházközség plébánosává nevezték ki, ahol közmegelégedésre 1817-ig szolgálta a híveket. Mindszenti működésének máig álló emléke a templom, melyet 1798-1800 között épített fel a katolikus egyházközség Lázár János irányítása alatt. Nagy Géza Balázs

<<< Vissza