Képünkön: Leszálló Koma látványa a hangárból - (Pap László arch.) A repülőtéri új épület hónapról hónapra, folyamatosan népesült be az egymást követő országos toborzású tanfolyamokkal, repülőiskolákkal. Dr. Kunszeri Béla alispán, klubvezető és repülőtér parancsnok kérte Török János polgármestert, hogy a tagság elméleti képzése, összefogása érdekében, a belvárosban szíveskedjen egy alkalmas épületet biztosítani. Akkor még csodának számító gyorsasággal, három hónap múltával, a repülőklub megkapta a Kiss Bálint u. 9. sz. alatti magánház bérlési jogát. Az átalakítást és a festést követően, néhány hét után, megtörtént a honfoglalás. Az új sasfészekben pezsgő élet kezdődött. Repüléselméleti, a rádiós tanfolyamok hallgatói állandóan zsúfolásig telítették a tantermeket. A sportterem a pingponglabda ütemes pattogásától volt hangos. A birtokba vétel után néhány hónappal a repülőmodellezők is itt kaptak elhelyezést. A modellező klub korábban a Horváth Mihály Gimnáziumban, majd az Erzsébet téri Általános Iskolában (a Szemán Cukrászda mellett,) és a Kiss Bálint utcában az Alföldi Nyomda gépterme helyén volt. Grohmann István után, Gács Ernő kapott megbízatást a repülőtér parancsnoki posztra. Óriási kontraszt volt az előd és az új vezető módszere között. Gács Ernő ridegsége, nyers, olykor megalázó modora taszította a növendékeket. A nyári táborok indulásáig a korábbi 30-40 fős létszám a repülő üzemnapokon 20 alá csökkent. A nyári két kezdőknek szervezett, majd az ezt követő vontató- és motoros tábor hozott pezsgő életet a repülőtérre. Aki tehette menekülni igyekezett a parancsnok környezetéből, pedig alulnézetből is látható volt, hogy a repülőképessége imponálóan magas szintű. A kezdők nyári táborában jelent meg először Szentesen az új kétkormányos oktató gép, a Koma. A hangármester-oktató Vass Miska bácsi sajátosan egyéni repülés- tanítási módszere nem örvendett nagy szimpátiának a növendékek körében, mégis mindenki sajnálta, amikor kilépett a repülés kötelékéből. Tette, mert megfagyott körötte a levegő ugyanúgy, ahogyan a többi volt cserkészrepülő körül is. Vass Mihály műbútor-asztalos egyik alapító tagja volt a szentesi repülésnek. A repülőklub politikai- és a növendékek köréből választott társadalmi vezetôség között állandó feszültség volt, mert V. Flórián klubtitkár és M. Magdolna politikai tiszt szinte hetenként rendeztette meg a maga koncepciós perét. A kizárásokat, kitiltó fegyelmi (politikai) határozatokat a társadalmi vezetőséggel akarták meghozatni. A kor terminológiája szerint "osztályidegent" és az annak mondott fiatalokat igyekeztek eltávolítani a repülőklubból, mert nyugaton éltek rokonaik vagy a szüleik egykor malombérlők, netán olyan kisiparosok voltak, akik alkalmanként 2-3 segéddel is dolgoztak. Azok a fiatalok, akiknek a szülei 8-10 holdon gazdálkodtak, már be sem léphettek a repülőklubba. A társadalmi vezetőség úgy próbált tiltakozni, hogy nem írta alá az előre elkészített fegyelmi határozatokat, persze ez sem gátolta meg a klubtitkárt a kizárás végrehajtásában. Ötvenegy volt az az év, amikor a klub keretében, Dobóczki István, Csányi Károly tartalékos tisztek és Nagy Gyula vezetésével megkezdődött és sikerrel fejeződött be a fedélzeti rádiós képzés. A csoport tagjai megtanulták morse üzemmódban a hangolvasást és csoportonként egy-egy üzemképes középhullámsávú rádiót építettek. Ebben a mesterségesen teremtett feszültségben némi változás akkor jelentkezett, amikor '52-ben Székely Gyula repülőtér parancsnok, Lipták Lajos - a későbbi magyar magassági rekorder pilóta - és Hartmann György oktató vette át a gyakorlati repülés irányítását és szervezését. Ők voltak azok, akik negligálták az igaztalan, a személyeskedő kizárásokat és visszahozták a repülésbe a méltatlanul eltávolított növendékeket, akik korábbi meghurcoltatásuk ellenére is vállalták a klubtagságot. (Folytatjuk.) Pusztai János

<<< Vissza