<<< Vissza |
Dante és kortársai |
2004. november 26. |
Akik figyelemmel kísérik városunk kulturális életét, azok joggal mondhatják,
hogy a bőség zavarával küzdenek. Hiszen nincs olyan hét, amely ne kínálná
a lehetőségek tárházát mindazoknak, akik a művészetek bármelyik ága iránt
érdeklődnek. A város különböző oktatási és művelődési intézményei kínálják
a már címében is igen ígéretes eseményeket. Kiváltképpen így van ez a könyvtár
esetében, ahol hétről-hétre jobbnál jobb programok közül válogathat az érdeklődő.
Talán csak lehetőségünk és kedvünk szabhat határt. Szép eseménynek számít, amikor a zene, az élő muzsika tölti be e falak adta csodálatos miliőt. Amikor távoli, olykor feledésbe merültnek hitt korok dallamai, harmóniái csendülnek fel, megajándékozva azzal a szépséggel, mely a művészetek sajátja. Ezen a héten, csütörtökön este egy költeményekkel és harmóniákkal kísért képzeletbeli utazáson vehettünk részt. Mintegy ötszáz-hatszáz évvel ezelőtt született művek csendültek fel csembalón, gitáron, és a kórus adta hangzáson. Reneszánsz kori, illetve ezt a törekvést közvetlenül megelőző években született műveket hallhattunk. Igazán ínyenceknek való, különleges, örökérvényű és szeretni való költemények és zenék töltötték be a teret egy rövid óra erejéig. Ez alkalommal is két intézményből látogattak a könyvtárba az előadók. A zene felelősei most is a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola tanárai, a költeményeket a Horváth Mihály Gimnázium diákjaitól hallhattuk. Ezúttal Dante és kortársai tollából, Palestrina vagy Praetorius zenéiből elevenednek fel érzések, gondolatok, látomások, emlékek. Az ő vallomásaikkal volt alkalmunk átszelni a köztünk lévő néhány évszázadot és élvezni az örök szépet. Mészárosné Surányi Olga |