Budapesten a Nagyházi Galéria és Autósház 290 tétele között három szentesi érdekeltségű kép került kiállításra. Hegedűs László, Koszta József és Lehota András alkotásai. A kiemelkedő árverésen két nagy festőóriás képviselte a város művészi hagyatékát, és mellettük ott volt a jövő ígérete, a húszéves Lehota András. De kezdjük az elején. Az invitálással. Imígyen szólt: ... szerda este összejövünk egy baráti beszélgetésre, egy pohár italra, egy kávéra. Emlékezünk a Petőfi cukrászda régi fényére, a régi szentesi barátokra, ismerősökre. Megesszük Horváth Zoli barátunk finom süteményeit, és megnézzük a fiatal Lehota András elmúlt évben alkotott képeit. Egy induló pálya, egy saját egyéniségét kereső fiatal reménység első önálló tárlatára invitáljuk a Petőfi cukrászdába. Az aláírók egyike: Dobos András. A megnyitóbeszédek általában komolyak, méltatják a művészt, életpályáját, mélységeket keresnek munkájában. Dr. Dobos András állatorvos, műgyűjtő másképpen közelített a témához. Mint mondta, Lehota András tehetséges, ígéretes életpályája még túl rövid. Alkotókedve töretlen, hatalmas energiával feszül a festészetnek. Reménység. Ellentétek feszülnek benne, vidámság, bánat. Ebben a zűrzavaros világban, amikor háborúk dúlnak körülöttünk, csak a művészek által teremtett szépség ad békét. - Szerencsére találkozott Horváth Zoli barátunkkal, a cukrászmesterrel, az ízek varázslójával, aki jó szemmel meglátta Lehotában a tehetséges alkotóművészt. Így fest egy alföldi festő. Boglyát, pipát, csendéletet, pusztát. Susogó erdőt. Azután saját érzéseivel tölti meg képeit. Neki minden egy kicsit feketébb, ha kedve rossz, a színek kontrasztosabbak. Alkotóként nem az aktuális stílusirányzatot választotta, helyette a közönségnek tetsző realista szín-gazdag alkotásmódot. Számára a közönség szeretete a fontos - szólt Dobos András. Jó dolog az, amikor az ember már ilyen fiatalon mecénásokra talál. Támogatókra, többekre is. Na hiszen, ha megérdemli! És hát ilyenkor nem maradhat el az érte járó köszönet, a dicsérő szó. Aztán... megnéztük Lehota András képeit, megettük Horváth Zoli barátunk finom süteményeit. Emlékeztünk a Petőfi cukrászda régi fényére, a régi barátokra, ismerősökre. Megittunk több pohár tokaji bort, kávé is került az asztalunkra. Amikor összejöttünk egy baráti beszélgetésre. Emlékeztünk, milyen is volt a cukrászda fénykorában. Hát ilyen, mint ma este - hallhattuk a választ. Mert az épületet emberek töltik meg tartalommal, együtt, a jó barátokkal. A falakon szép képek. A Petőfi cukrászdában. (lovas)

<<< Vissza