A Felsőpárti Református Nagytemplom lelkipásztorai és néhány segédtanár hittanos tábort indítottak Mátraházára. Eleinte kissé vonakodva mondtam igent a meghívásra, mert azt gondoltam, mit lehet csinálni egy ilyen helyen. Imádkozni meg énekelni? De nem csak ebből állt! Rengeteg kirándulás, verseny, próba állt a tábor terveiben. Természetesen elengedhetetlennek tűnt a bibliaolvasás és az áhítatok. Ezeken megköszöntük a nap minden percét, és élményeinkről beszélgettünk. Szabadidőnkben bebarangoltuk a szállás közelében lévő erdőt, meglátogattuk a néhány kilométerre csordogáló kis Rákóczi-forrást és felmásztunk a sástói toronyba, amely nagyon kilengett. Az egyik éjszaka álmunkból ébresztettek fel és csak ennyit mondtak: Éjszaki túrára indulunk! Mindenki nagyon izgult és talán félt is, többek között én is, de nem magától az erdőtől és a sötétségtől, hanem a vaddisznóktól, amivel tanárnő ijesztgetett út közben. Végül nem történt semmi és a "bátorság próbát" mindenki sikeresen kiállta. Nagyon jól éreztük magunkat, de sajnos ez a hét is véget ért. Szombaton reggel fáradtan, álmosan vártuk a buszt. Mikor megérkezett, felszálltunk, s egész úton az a mondat csengett a fülemben, amit legutoljára kimondtam: "Irány haza, a szürke hétköznapokba!" Bubori Kitti 8.A Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola

<<< Vissza