Belvárosi közlekedési kép: a Rákóczi úton, Kossuth Lajos utcán közlekedő 44, 45, 67-es villamosok a Duna-parti Március 15. térig közlekedtek. Az Erzsébet tér még nem épült újjá. A Múzeum, Somogyi körutakon a Kelenföldi-Nyugati pályaudvarok között közlekedő 49-es villamos sem járt sűrűn. A gyalogosok száma jelentős volt. A közlekedési csomópontnál az Astoria Szállóval átellenben a térségen tanyaalakú ideiglenes épület állt. Polcokon, asztalon könyvek soroltak. Az emberek körbeállva nézegették. A Kálvin tér felöl érkező kevés személyautóból egy fekete színű kivált és a járdaszegély mellett megállt. Vezetője a kocsiban maradt. Khaki egyenruhás férfi - századosi rangban - kinyitotta a kocsiajtót. Csizmás, fekete öltönyben, kalapos, fehéringes férfi lépett ki. Veres Péter honvédelmi miniszter közénk állt. Beszélgetni kezdett a könyveket néző, vásárló emberekkel, könyveit kézjegyével látta el. Nem sietett elmenni. Majd a Deák téren folytatta könyvnapi körútját. A következő években az érdeklődők, vásárlók száma növekedett. Veres Péter való életet ábrázoló könyveit figyelemmel olvasom. Almáskert című könyvéből idézem az alábbi tanulságos útmutatót: "Bazsó bácsi, a Ferenchalmi almáskert szakmai vezetője mutatja be a gazdaságot. Az almafák alatt térdig érő fű volt...pedig minden gaz veszedelmes, a fű és a fa nem fér meg együtt... És tudja-e, hogy a fű öli meg a fát, hiába a fa nagyobb és erősebb...ha alól trágyát és vizet adunk neki, felülről almát szedünk róla...a gyümölcsfák alatt éppúgy kapálni kell - mindig kapálni - mindig kapálni mint a dinnyeföldön..." Az író hagyatékait érdemes, hasznos olvasni. Veres Péter élete 25 éve véget ért. Reá soraimmal kíséreltem meg emlékezni. Kátai Ferenc

<<< Vissza