Harminc év egy fotókör életében is szép dátum. A szentesit öten alapították, Bugyi István vezette nagyon sokáig. Tőle Sári Ilona vette át a vezetést, majd Nagypál Ferenc következett a sorban. Aztán ismét Bugyi István irányította a csoportot, őt Dunai István váltotta. Nagy István 97-től áll a Szentesi Fotókör élén. Egy évet ugyan "kihagyott", 2003-ban Rónyai Rita, a fenntartó művelődési központ előadója állt a fotósok élére, idén újra Nagy István lett a fotókör vezetője. Ma 20-25-ös létszámmal dolgoznak. Többen vidékről csatlakoztak hozzájuk. Az évfordulóra kiadott katalógusukban 20 fotós képe szerepel. Ők azok, akik folyamatosan dolgoznak. Van közöttük nagyon fiatal, kezdő fotós, és vannak nagy gyakorlattal rendelkezők, akik már számos kiállítás díjazott szereplői. - A művészi látásmód kialakulásában nagy szerepet játszik a közösség. Segíti a munkát. Az igazi fotós először fejben készíti el a képet. Megszerkeszt mindent, mi lesz világos, mi a sötétebb a képen. Mindenkinek külön látásmódja van, de ez a látásmód fejleszthető. A közösségnek a miatt is jelentősége van, hiszen a saját felvételemmel elfogult lehetek. Lehet, hogy klubtársaim már nem úgy látják, ők nem jártak a helyszínen, az eseményektől függetlenül meg tudják ítélni a képet. - Másfajta a látásmódunk, mindenki másképp látja, ugyanazt a témát - veszi át a szót Magyar Mária. - Véleményezzük a dolgokat, elbírálunk képeket, ezzel a társaság közös ízlését javítjuk. Van közöttünk, aki laborál, ő a színek közötti különbözőségeket szokta elmondani, abban segít, van, aki a technikai részét emeli ki, tudni kell jól bánni a fényképezőgéppel. - Az elmúlt harminc év mit jelent a kör életében? - Sokat változott ez idő alatt. Induláskor sem laborral, sem technikával nem rendelkezett a fotókör oly mértékben, mint most. Fejlődni kellett, el kellet érni bizonyos minőségi szintet. A 90-es évek elején már jegyezték a szentesi fotókört, több képpel szerepeltünk kiállításokon. A kiállítások szerevezésével nevet kaptunk. Ide sorolhatom az aktfotó kiállítás MAFOSZ szalon megrendezését a nyári egyetemmel együtt. Száz fotós volt itt Szentesen. - Felvettük a kapcsolatokat más klubokkal - mondja Mária. - A fotósok világnapja alkalmából közel negyven külföldi fotós járt Szentesen. Ez is egyfajta érdem. Elviszik a város jó hírét. Egy olyan fotográfiai múzeumot látni, mint a Fridrich fényirda, az már valami! Fotótörténeti kiállításként egyedülálló az országban. - Számos díjjal jutalmazták a munkájukat? Mit mondana a számunkra egy értékelés, amely a harminc év eredményeit összegzi? - Ilyen összegzést nem készítettünk. Tavaly közel ötszáz képpel szerepeltünk különböző kiállításokon. Évente 8-10 országos kiállításról hozunk el díjakat. '78-90-től már rendszeresen küldtek képeket a körből. Az erre vonatkozó dokumentumok sajnos hiányoznak. Az év fotográfusa pályázati pontrendszerben a legjobb 30 fotós között négy szentesi szerepel, 2-2 és félezer fotós között. Maga a klub az első tízben szerepel az ország fotós klubjai között. Gyakran a kiállítók tíz százalékát adjuk az országos kiállításokon. Talán a MAFOSZ szalon fődíjára vagyunk a legbüszkébbek. Az is fémjelzi a munkánkat, hogy az országos elnökségnek többen is tagjai vagyunk. - mondja Nagy István. - Melyik a fontosabb: a jól felszerelt gép vagy a fotós tudása? - A fotós. Aki már egy bizonyos szintre eljutott a fotózás területén, az a technikát uralja - feleli rá gyorsan. Marton Ferenc Mindszentről érkezett a körbe. A kérdésre, hogy miért csatlakozik egy vidéki fotós egy más városban dolgozó körhöz, következő választ adja. - Szerintem a fotózás szeretete. Úgy kerültem ide, mint kezdő, a fotóiskolába. Csak egy kicsit lendületesebben vettem részt a munkában. A februártól májusig tartó előadásokon a fotózás alapjait tanultuk. Nemcsak elméletileg, gyakorlatilag is megvan a fotózás útja. Mindszenten, Vásárhelyen nem működik fotókör. A kiskunfélegyházi Tóthné Timafalvi Gizella óvónő, de a laborálás kedvéért otthagyta tanult szakmáját. Így vélekedik: - A párom révén kerültem Szentesre, ő olvasott a szentesi fotókörről az újságban. Félegyházán nincs, aki összefogja a társaságot. Azt mondtuk, és tapasztaltuk is, ez egy príma csoport, itt lehet tanulni. Ennek már három éve. Nagyon szeretünk itt. Sok segítséget kapunk. A közösségben egymásra hatnak a tagok. - Számomra azért fontos a fotóklub, mert a hétköznapi gondokon az itteni társaság segítségével fölül tudok kerekedni. Annyi szépségre hívják fel a figyelmemet, annyi segítséget kapok, tényleg felüdülés a hétfői fotószakkör - veszi át a szót Apró Mária, aki szintén Mindszentről tagja a fotókörnek. S hogy miért maradt meg bennük a hétfői találkozás? A kérdésre Nagy István adja meg a választ: - A hétfő régen tele-víziómentes volt. Ma már nem zavar bennünket - mondja. - Hogyan ünnepelnek? - Egy kiállítással rukkolunk ki a művelődési és ifjúsági házban. A tárlat szeptember 13-án, hétfőn este 6 órakor nyit. Húsz ember alkotása látható közel egy hónapon át. Lovas József

<<< Vissza