Napjainkban az írek fogyasztják a legtöbb teát a világon. A teakészítési ceremónia lépései ott láthatók rajzos és szöveges formában az ajándékboltokban egy-egy konyharuha, kötény vagy képeslapon: forró vízzel melegítsük elő a teáskannát, tegyünk személyenként kb. egy púpozott teáskanálnyi tealevelet a kannába, öntsünk rá forró vizet, tegyük rá a kanna tetejét és borítsuk rá a (lehetőleg gyapjúból kötött) "tea-melegentartót" , amíg a tea érlelődik. A kész teát sűrű tejjel és sok cukorral szervírozzuk. A citrom a teához, pláne a teába, szigorúan tilos! Egyébként a filteres teát is egy ír, Thomas Sullivan, találta fel 1904-ben New Yorkban. Sőt mitöbb, a híres tea-király Thomas Lipton ugyancsak ír szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Az esti szervezett programok között szerepelt pub-látogatás is, ahol mindenki megkóstolhatta a híres ír sört a Guinnesst, amely nevét Arthur Guinnessről kapta, aki először főzte ezt a sört pörkölt árpából. A pub elmaradhatatlan része a tánctanulás. Hivatásos táncosok kis mikrofonnal a fejükön, stepp cipővel a lábukon, hangosan kiabálva adják az instrukciókat a már előzőleg sorba állított és összeterelt vállalkozó szellemű, lelkes közönségnek. Ha túl sokan vannak, nem probléma az sem, akkor kacskaringós körbe állnak. Először zene nélkül, majd a zenészek 6/8-os muzsikájára indul a tánc, ami egy iszonyú nagy, lüktető nemzetközi emberforgatag, de mégis van benne rendszer. Nincs füst, hiszen Írországban zárt nyilvános helyen tilos a dohányzás, így mindenki bőven lélegzethez jut tánc közben, amire nagy szüksége is van, mivel a tánc egyre gyorsul. Aki valaha is Írországban megfordul, az egészen bizonyosan meg fogja az ír tánc alaplépéseit tanulni. Az ír tánc szeretete az ősi időkre nyúlik vissza, és a mai napig megmaradtak a régi táncelemek és mozdulatok. Ilyen például a merev felsőtest tartás tánc közben, a karok szorosan a test mellett vannak, csak a csípő és a lábak dolgoznak. Amikor Michael Flatley először úgy táncolta az ír táncot a világszínpadon, hogy a karjait is felemelte, néhányan megbotránkoztak. Ám ahogy telt múlt az idő, és egyre nagyobb hírnevet és sikert hozott az íreknek tánckarával, megbocsátottak neki. Amikor a kastélya mellett mentünk el, nagy szeretettel emlegették őt. De ugyanilyen szeretettel és tisztelettel említik Gene Kelly nevét is, aki szintén a táncával lett híres nem véletlenül, hiszen ő is ír származású volt. Manapság Amerikában évente 50 000 fiatal, főleg tinédzserek tanulnak ír táncot szervezett formában. Az ír kultúrához tartozik az ír whisky is. Egyik nap elvitték a csoportunkat a Jameson Whiskey gyárba, mely egyben múzeum is, ahol idegenvezető viszi körbe a csoportot és ismerteti meg a látogatókat a whiskey gyártás rejtelmeivel. Itt tudjuk meg azt is, hogy a whiskey szó maga is gael eredetű és azt jelenti, hogy "az élet vize". Ez a bizonyíték arra, hogy egyetlen whiskey az igazi, nevezetesen az ír whiskey, az összes többi csak utánzat. Ezek közül is a Jameson a legjobb, mivel azt háromszor párlatják. Az írek tanították meg a skótokat whiskeyt készíteni, de a skótok csak kétszer párlatják a whiskyt, egyszer füst fölött (ettől a füstös, markáns íz), és egyszer füst nélkül. Az amerikai whiskeyt pedig csak egyszer párlatják, úgyhogy erről nem is érdemes beszélni, mondja az idegenvezető és mi hiszünk neki. Az írek szeretik a szimbólumokat és az érzelmes balladákat és finom zenéket is. Szívesen táncolnak, énekelnek és zenélnek. Emlékezetes élmény marad számunkra, amikor egy egész napos kirándulást követően az egész busz együtt énekelt a buszvezető (és egyben idegenvezető) ösztönzésére. Az utasközönség főleg különböző nemzetiségű turistákból állt, akiknek reggel az induláskor a busz többi utasa még idegen volt, és lám a nap végére teljesen mindegy volt, hogy ki japán és ki magyar, együtt tudtunk dalolni. Ez a muzikalitás egyszerűen ott van a mindennapjaikban és eredete az ősi kelta kultúrához nyúlik vissza, amikor az őslakos gealek hárfán kísérték az énekeseket. Ezekről a hárfaművészekről annyit tudunk, hogy a társadalom elismert tagjai voltak, gyakran vakok, akik hosszú körmeikkel pengették a lant húrjait. Az általuk komponált dallamok nagy része mára már elveszett, de fennmaradt kb. 200 dal, amelyeket újra és újra játszanak. Másik gyakran látható ír szimbólum a három levelű lóhere, amelyen a legenda szerint az írek védőszentje Saint Patric a Szentháromságot szemléltette a népnek. (folytatjuk) Pappné Haron Ildikó

<<< Vissza