Rovatunk állandó vendége Kiss Gabriella, klinikai szakpszichológus, a CSSK Pedagógiai Szakszolgálatának vezetője. E heti témánk a gyermekkori depresszió. A depresszió, mint betegség tíz éve vonult be a köztudatba. A gyermekkori depresszió azonban "idegentest" társadalmunkban. A gyermekkor ugyanis, sarkítva persze: napfény, kacagás, sok csoki esetén szuvas fog. - Hány éves kortól figyelhető meg gyermekek esetében a betegség? - Bármennyire meglepő, de már a születést követő igen korai szakaszban, a csecsemőkorban is megjelenik. El kell azonban különítenünk a kisgyermekkori és serdülőkori depressziótól. Mindhárom életkori szakaszban más-más módon, a gyermek életkori sajátosságainak, fejlettségi szintjének megfelelően jelenik meg. Csecsemőkorban általában a szeretett személy hiánya, elvesztése okozza a megbetegedést, így gyakran a csecsemőotthonban élő kicsiket érinti. A megfelelő ellátás ellenére ezek a gyermekek nem tudják megtapasztalni azt az intim, szeretetteljes, biztonságot adó kapcsolatot, amit egy kisbaba számára az édesanya jelenléte biztosít. Ugyanakkor az elutasító, elhanyagoló, a gyermekét nem örömmel vállaló, esetlegesen szülés utáni depresszióban szenvedő anyák gyermekeinél is előfordulhat ez a probléma. - Mit láthatunk ezeken a babákon? - Elsősorban apátia, közönyösség, érdektelenség jellemzi ezeket a gyermekeket, a számukra addig kedves játékok sem keltik fel az érdeklődésüket, gyakran megfigyelhető testük ritmikus, előre-hátra himbálása. Jellemző még a fokozott ingerlékenység, a túlzott dühreakció kisebb frusztrációra is. Az alvás és táplálkozás zavarai is gyakoriak, a gyermekek kimutatható testi betegség nélkül is jelentősen elmaradnak a növekedésben és fejlődésben. A későbbi életkorokban, óvodáskorban, kisiskoláskorban a tünetek már szerteágazóbbak lehetnek, a depresszió felismerése néha nehezebb. A problémák gyakran a gyermek közösségbe kerülésekor kerülnek felismerésre, vagy akkor alakulnak ki. - A szülők mit tapasztalhatnak ilyenkor? - Ezekben az életkori szakaszokban a szorongásos és a depressziós tünetek gyakran keveredhetnek. Elsődleges tünetként a szomatikus (testi) tüneteket emelném ki, főként hasfájás és fejfájás a vezető tünet, mindemellett az étvágy csökkenése vagy növekedése, a testsúly hirtelen megváltozása jelezheti a problémát. A társaktól való fokozott visszahúzódás, magatartási probléma is jelezheti a depressziót. A felnőtt depressziótól eltérően a gyermeknél ritkábban fordul elő rossz hangulat és szomorúság, bár az életkor előre haladtával egyre gyakrabban, jellemzi azonban a fokozott ingerlékenység, düh, örömtelenség érzése, síráshajlam, szeretetlenség érzése. Ők gyakran az iskola rémei, apró történésekre is hamar erős dühvel, agresszióval válaszolnak, kiabálnak, néha törnek-zúznak, majd sírásban törnek ki. Így aztán meglehetősen ambivalens reakciót váltanak ki mind a társaikból, mind az őket nevelő pedagógusokból. Ennek megfelelően szociális pozíciójuk, megítélésük egyre rosszabbá válik. Ha a gyermek önértékelése nagyon negatív irányba csúszik el, gyakran érez bűntudatot, reménytelenséget, nehezen koncentrál, ennek megfelelően teljesítménye jelentősen romlik. Mozgása, gondolkodása lelassul, gyakran döntésképtelen, esetleg öngyilkosságot tervezget, vagy fenyegetőzik vele. Ezt mindig komolyan kell vennünk, mert egyre nagyobb arányú a gyermekeknél előforduló öngyilkosságok aránya. Serdülőkorban a fent említett tünetek ugyanúgy jellemzőek, de megjelenésében a felnőttkori formához nagyon hasonlóvá válik. (folytatjuk) Nagy Andrea

<<< Vissza