Harmadszor volt a kapolcsi Művészetek Völgye-programsorozat résztvevője a Horváth Mihály gimnázium irodalmi-drámai tagozata. A fesztivál helyszínén tanulták be utcaszínházi előadásaikat, melyek nem csak az ottani érdeklődők előtt júliusban, hanem szeptember elején itthon a Kossuth téren is sikert arattak. Abban a megtiszteltetésben részesültek a szentesi drámaisok Kapolcson, hogy ők nyithatták meg a fesztivált. A négy osztály együtt énekelt egy Gershwin-számot, de volt egy rövid szöveges szerepük is. A Kossuth téren az utcaszínház nyitódarabja a korábban végzett drámaisok csoportjáé volt. Négyen közülük már a Színművészeti Egyetem hallgatói, mások különböző színházak stúdióiban játszanak. A gimnázium drámatanárai együtt játszottak korábbi tanítványaikkal, a rendezést is magára vállaló László Zoltán és Szurmik Zoltán mellett Csapiné Matos Ibolya is feltűnt a szereplők között. A tanárnő páros jelenete a szabadkai színházban fellépő partnere miatt ezúttal kimaradt, s az eredetileg oktomeronból így lett Sevillai heptameron. A darab különálló, spanyolos beütésű történetekből állt, végig spanyol dallamokkal, fiesta-hangulatban. Fülledten erotikus légköre a rendező szándéka szerint kiválóan illeszkedik a nyári forróságba, de szerencsére nem késtek le erről még szeptember elején sem. Az utazás előtt a Széchenyi-ligetet nevezték ki Kapolcsnak, ott próbáltak pár napig. Nagy öröm volt úgy dolgozni a különböző régebbi évfolyamosokkal, hogy érződött rajtuk a profizmus, mondta László Zoltán, aki annak is a megmondhatója, milyen a másik véglet: a jelenlegi tizedikes diákoknak is rendezett egy darabot a nyáron. A Tom és Jones, avagy variációk a Szentivánéji álomra inkább tömegjelenetekből állt, mert a rendező feladata itt az, hogy látvánnyal hidalja át a diákokból most még hiányzó igazi belső fűtöttséget. Ám ami egy év után elvárható tőlük, azt tanáruk szerint ügyesen megvalósították. A mostani tizenegyedikesek tavalyi műsorukban még csak szavakat hangoztattak, most Szurmik Zoltán rendezésében a valóság szörnyűségeit állították pellengérre. A poénok nagy derültséget váltottak ki a szép számú, zömmel hasonló korú közönség körében: a kereskedelmi tévék világa alkalmas a parodizálásra. Most jöttünk a falvédőről - hangzott a tizenkettedikesek műsorának címe. Mindenféle közhelyet felsorakoztattak, jelezve: ezek életünk tetemes részét kiteszik. Perjés Gáborné Keserű Imrével közösen rendezett darabjában a zenei kíséretet adó Majtényi András is levonta a tanulságot: "Már semmi sem olyan, mint régen." D. J.

<<< Vissza