<<< Vissza

Szappan, a szentesi macsó

2004. július 30.

 
Sokan vannak azok a városunkból elszármazott művészek, akik eddig nem tudták megmutatni magukat a helybeli közönségnek. Mostantól már kettővel kevesebben, ugyanis a szabadtéri színházi esték utolsó előadásán két valamikori drámais diák, nevezetesen Bajomi-Nagy György és Széles László is bemutatkozott, előbbi színészként, utóbbi rendezőként.

A Sóska, sültkrumpli című keserédes komédiát Bajomi-Nagy Györgynek, a Nemzeti Színház művészének téli sapkás, kabátos belépője nyitotta, mellyel a novembert varázsolta a szúnyogoktól rajzó júliusi estén a polgármesteri hivatal udvarába. Szappan, az áskálódó partjelző - vagy ahogy a rendező narrátor-szövegéből kiderült - a vízilabdás alkatú szentesi macsó és színésztársai két felvonáson keresztül bizonygatták, hogy a rossz és a szép, a kegyetlenség és az izgalom mindig együtt jár. Mindenkinek van elszámolni valója magával, minden ember szeretni valóan szánalmas - foglalta össze a darab üzenetét a rendező, Széles László. Ő és Bajomi-Nagy osztálytársak voltak a gimnázium drámatagozatán, s azóta, hogy a '80-as évek közepén végeztek, ez volt az első közös munkájuk.

- Teljesen véletlenül alakult így, ez a szakma találkozásokról szól - fogalmazta meg Széles László. - Azon színészek közé tartozom, akik komplexebben gondolkoznak, a színházi munka egésze érdekel - árulta el rendezői kirándulásáról a Madách Kamaráról leváló új Örkény Színház tagja.

A Szombathelyi Színházbarátok Egyesületének bemutatójával érkeztek ide, a Tükör Alapítvány szervezésében. - Hasonló szerveződésekről van szó, de míg a szombathelyiek járják az országot, mi az alapító dr. Bertók Gyulával csak ezen a nyáron kezdtük el a munkát, non profit alapon - hangsúlyozta Szebeni Zoltán, a kuratórium elnöke.

Öt szabadtéri előadást tartottak, változatos műfajokban, s Szebeni szerint erre nagy volt az igény, csakúgy, mint az innen származó, de hazai publikum előtt még nem szerepelt színészek meghívására is. Akik jönnek is szívesen, mert tudják, éppen a drámai tagozat hagyományai miatt itt értő közönség előtt játszhatnak. A rendezvénysorozatot nyitó Bárka Színház művészei egyenesen azt mondták, utoljára a Millenáris Parkban volt ilyen jó közönségük, osztotta meg tapasztalatait Szebeni Zoltán. Azt mondja, tudják, hogy mit hoznak ide, mert ki akarják szolgálni a közönséget. Másrészt pedig, összehozni őket, hogy az előadás után ne menjenek még azonnal haza.

Valóban, az ácsolt színpad és a nézőtér mögött a füvön beszélgetett a szakmabeli a nem szakmabelivel, szentesi a nem szentesivel.

Jövőre szeretnék folytatni a szabadtéri játékokat a szervezők, talán már a megyeháza udvarán.

Darók József


<<< Vissza