A református nagytemplom második emeletén, a Templomi Galériában látható állandó kiállítás a város református gyülekezeteinek múltját kívánja a nagyközönséggel megismertetni. A tárlat összeállítása során próbáltunk hangsúlyt fektetni arra, hogy megemlékezzünk azokról a személyekről is, akik saját életükben jelentős szerepet vállaltak a helyi hitéletben, napjainkra azonban munkásságuk lassan-lassan a feledés homályába vész. A rendelkezésre álló tér adta lehetőségeket kihasználva a bemutatandó anyagot négy nagy tematikai egységre osztottuk, amelyek a református egyház történetének szinte teljes egészét átfogják. A gyülekezet múltját, az építészeti emlékeket, a felekezeti oktatást, valamint a népi vallásosságot bemutató tárlókat a feliratok mellett a református egyházművészetből jól ismert szimbólumok jelzik, jelentésük valamiféle módon szorosan kapcsolódik az egyes témakörökhöz. Pálma A Földközi-tenger térségében élő népek a győzelem jelének tekintették. A pálma, mint az élet fája megjelenik a Paradicsomban Krisztus és a vértanúk szimbólumaként. A magyarországi református egyházban a Sub pondere crescit palma = Teher alatt nő a pálma közmondás alapján a testi, lelki megpróbáltatásoknak ellenálló gyülekezet jelképévé vált. A szimbólum egyházi közvetítéssel került Szentes pecsétjére, ami jelzi a városi elöljáróság és a református gyülekezet összefonódását. Csillag Az ókori Egyiptomban, Görögországban és Rómában a csillagot a végzet jelének tekintették. Izrael történetében Dávid király jelvényeként hatágú formában jelenik meg, az Újszövetségben csillag vezeti a keleti bölcseket Betlehembe. A XVI. századot követően Isten dicsőségének jelképévé vált. A református templomok tornyán megjelenő nyolcágú változat felbukkan a ház-oromzatokon, a pecsétnyomókon és az úrasztali terítőkön is. Könyv Amíg a református szimbolikában a könyv mindig a Bibliát jelképezi, addig a katolikus egyházművészetben a próféták, az apostolok, az evangélisták és az egyházatyák jelvényének számít. Erdélyben az egymagában álló vagy kézben tartott, a csukott, illetve a nyitott könyv gyakran megtalálható a református prédikátorok és a teológiai professzorok sírkövén. A jelkép az eklézsiák pecsétnyomóin rendszerint nyitott formában ábrázolták. Kehely A református egyházban az úrvacsorai bor kiszolgáltatásának az eszköze. A XIX. század végén általánossá vált szimbólumként való alkalmazása a bársonyból készült abroszokon, a bortartó cserép-edényeken és az énekeskönyveken. A református mivoltot szimbolizálja a jelkép a gyászjelentéseken, illetve a temetők sírkövein. (folytatjuk)

<<< Vissza