Úgy néz ki, hogy a napjainkban vitézkedő politikusaink legfőbb célja a hatalom megszerzése és bebetonozása. Ez számít sikernek, ezért mindent ennek rendelnek alá. Természetesen az erkölcsöt is, ha úgy hozza a szükség. Mivel demokráciában élünk, ezért a politikai siker eléréséhez szavazati többség szükségeltetik. A szavazati többség elérését direkt és indirekt módon lehet megcélozni. Illetve tisztességes és tisztességtelen eszközökkel. Ha egy társadalom morális állapota egészséges, akkor nyitott azok megtalálására, akik rendelkeznek a kívánatos karizmákkal, s ezért nem szorulnak másra, csak arra, hogy a társadalom jobbi szeme és füle felfigyeljen reájuk. Szerencsés az a társadalom, melynek közízlése felszínre tudja hozni a leghatalomra valóbb embereket. Ha a társadalom erkölcsi állapotával baj van, akkor könnyű a dolga azoknak a politikusoknak, akik indirekt módon, vagyis ellenfeleik lejáratásával tudják az emberek bizalmát a maguk javára megmanipulálni. Ennek a tisztességtelen hatalomszerzésnek két fontos fegyvere van: a megszólás és a rágalom. A megszólás afféle könnyed sárdobálás: ne legyen az ellenfél becsülete túlságosan fényes. A legszebb és legújabb ruhán is nagyon tud látszani a folt. Kiábrándító tud lenni. A rágalom? Az már bizony nehéz tüzérség. Kegyetlen támadás az ellenfél emberi tisztessége ellen, gátlástalan felmorzsolása a másik jó hírének. Törekvés arra, hogy ne is legyen, vagy ha mégis van, szégyellje magát még létezése miatt is. Különben a rágalomnak "negatív kampány" a politikai neve. Ha egy társadalom fogékony a rágalomra, akkor meg is érdemli és meg is kapja ezért a büntetését. Saját maga bűnével bünteti saját magát, mert valósággal elüldözi a hatalom közeléből az igazi karizmatikus embereket, s lehetetlenné teszi, hogy adott esetben prófétákhoz jusson. Bűnös társadalomnak az egén nincsenek, nem lehetnek fényes csillagok. Igen, nyugodtan nevezhetjük bűnösnek azt a társadalmat, mely nyitottabb a rágalmak befogadására, mint a létező értékek felfedezésére. Aki pedig ezt a kollektív bűnt "reális látás"-nak hazudja, az még csak négyzetre emeli a saját rosszhiszeműségét. De mit tegyünk akkor, ha netán a magyar társadalom elfogadja a rágalmat politikai eszköznek, ha azt a neki szimpatikusok használják? Jó kérdés! De van rá jó válasz? Bevallom, erre csak mint lelkipásztor tudok válaszolni, de én is csak úgy, hogy idézem a bibliai bélpoklos imáját: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!" Ha másért nem gyermekeimért, unokáimért, ha már oly szépre teremtetted őket! Ám ha valakinek nehezére esik az imádság, talán jól teszi, ha igyekszik magára alkalmazni a régi bölcsességet: "Ki mint él, úgy ítél." Azaz: ne hazudja magadnak, s téged sem fognak becsapni a legrafináltabb rágalmazók sem. Vági László

<<< Vissza