|
 A
Békés megyei Sárrét talán leglátogatottabb nevezetessége a Vésztő város
határában emelkedő Mágori domb és a rajta, illetve a belsejében levő régészeti
bemutató hely. Az évi több mint tízezer látogató között minden valószínűség
szerint megfordult itt már néhány szentesi is. Szinte biztosra vehetjük,
közülük igen kevesen tudtak arról, hogy az őskori rétegeket tönkretevő,
a 19. század elején épített, téglaboltozatos pincében berendezett kiállítás
egyik vitrinjében a Koszta József Múzeum gyűjteményébe tartozó újkőkori
ékszerek fehérlenek.
Az előzmények az 1970-es évek végére, az 1980-as évek elejére nyúlnak
vissza. Abban az időben dr. Hegedűs Katalin volt a szentesi múzeum igazgatója,
de a békésiek megsegítése céljából, vendégrégészként ő vezette a mágori,
helyenként hét méter vastag őskori települési hulladékból képződött halom
tervszerű feltárását. Emellett idehaza rendszeresen végezte a leletmentéseket.
Így 1979-ben, Csanyteleken egy új halastó létesítése során az újkőkor
középső szakaszából származó sírokat tárt fel, az egyikükben a korszakra
jellemző, de nem túlságosan gyakori ékszerekre bukkant, amelyek nyersanyagforrása
messzi vidékeken, az Adriai- és az Égei-tenger partján keresendő. Itt
honos az a Spondylus nevű kagylófaj, amely egyedeinek héját feldarabolták,
hengeresre vagy hasáb alakúra csiszolták, végül átfúrva gyöngyöket készítettek
belőle (felső képünk). A csanyteleki 136. sz. sírba egy ép, csupán a két
oldalán átfúrt példány is jutott (alsó képünk). Más, az Alföld több pontján
is előkerült társaikkal együtt ékes bizonyítékai a hétezer évvel ezelőtti,
nagy területeket behálózó kereskedelemnek.
A vésztői település leletgazdagságának széles körben is híre ment, szinte
kívánkoztak a mutatós leletek a nagyközönség elé. Mivel ép tárgyakat rendszerint
a sírokban talál a régész, a mi csanyteleki ékszereink segítségével jól
kiegészíthető volt a szomszéd megyeiek többnyire töredékes tárgyai alapján
körvonalazható, helyenként hiányos kiállítási összkép.
Ha őszinték akarunk lenni, akkor azonban el kell ismernünk, hogy az igazi
attrakció azonban a másik, a nyugatról szomszédos domb belsejében látható.
A vendég egy majdnem húsz méter hosszú, négy és fél méter széles, egyik
végén majdnem ilyen mély ásatási szelvényre csodálkozhat rá, amelyet modern
tetőszerkezet véd az időjárás viszontagságaitól. Egyedülálló, impozáns
látvány a szakember számára is, ahogyan a függőlegesre nyesett metszetfalban
egymás fölött sorakoznak az újkőkori, és a bronzkori házak padlószintjei,
omladékai, az előbbibe néhol rézkori sírok mélyednek. Mindezeket itt-ott
ép, vagy restaurált tárgyak tarkítják, amelyeket visszaraktak az eredeti
helyükre.
A középkor szerelmeseinek is tartogat nevezetességeket a Mágori domb.
A felszínen a Csolt nemzetség monostorának romjai láthatók, a téglapincében
pedig az ennek feltárása során napvilágra került tárgyak.
Dr. Szabó János József
|
