Május 29-én 4 napos szlovákiai túrára indult a szentesi Szabadidős Sportklub kisded (31 fős) csapata a kurucok és honvédok nyomában. Első utunk Komárnoba a Duna túlsó partjára vezetett, ahol Klapka György hős várkapitány szobrát és a róla elnevezett gyönyörű teret kerestük fel. Komárnoban sok magyar él, s ennek következtében az utca és a cégtáblák kétnyelvűek. Utunk Ógyallán, Érsekújváron keresztül vezetett Nyitrára. Nyitra gyönyörű város, körülbelül Szeged nagyságú, területét és lakosságát tekintve. Ragyogó, tiszta, elegáns, építészet történelmi városközpont. A pusztító háborúknak semmi nyoma, díszburkolatú sétálóutcák, temérdek ízléses butik, utcai pavilon és nagyon finom sör. Szálláshelyünk európai színvonalú, elegáns, kényelmes, korszerű. A személyzet több nyelven (magyarul is) beszél. Az ellátás szívélyes, az étkezés bőséges volt. Szombat este lévén sehol nem láttunk randalírozó fiatalokat, a szobám ablakán elviselhető zene szűrődött be, de este 11 után már csend volt. Az egész városban patikai tisztaságot lehetett tapasztalni, ami egyébként Szlovákia többi városára is jellemző. Kevés falfirkát, csak a periférián, ott is csak a bontás alatt lévő épületek falán láttunk. Sajnos az üzletek vasárnap, de még szombat délután is zárva voltak, kivéve a sörös pavilonokat. Ami hiányzott Nyitrán, kevés az eligazító tábla és a buszparkoló. Úgy néz ki, mintha Szlovákiában egypártrendszer lenne, sehol zagyva politikai plakátok tömege nem mutatkozott a közelgő választások ellenére. Úgy látszik, csak "egy Szlovákia" van, s erre nagyon vigyáznak. Másnap Nagyszombat (Trnava) Pöstyén (világhírű fürdőhely), Trencsén és Vág-Beszterce következtek. Egyre északabbra jutottunk a magas hegyek közé. A Vág folyót övező zöldellő rétek és az erdő koszorúzta hegyek megkapó látványt nyújtottak. Ősi várfalak díszítik a hegyek ormait. A városok képére, építészeti berendezésére rányomja bélyegét az ellenreformáció. Pázmány Péter roppant egyénisége alakította a ma is ékességként kiemelkedő egyházi jellegű építményeket. Sajnos a múzeumok is zárva voltak, melyet igazán sajnáltunk. A szlovák vendéglátásnak változtatni kellene ezen a gyakorlaton, legalább az idegenforgalmi központokban. Például az ősi Trencsén várába emiatt nem jutottunk fel. Trencsén gyönyörű város. A patinás épített környezetet szerencsésen elegyítették az új, szükségképpen épült, vagy már a kor ízlésének megfelelő épületekkel. A szlovák építészek különösen a terek kialakításához értenek nagyon. A sehol máshol nem található szökőkútjaik ízlésesek, művészies kialakításúak. A városban mindenütt rengetek a zöld és a virág, és tisztaság van. A szlovák állampolgár, de még az eleven gyereksereg sem dobálja el a hulladékot. Pöstyén. Világhírű, modern, gyönyörű. A fürdő gyógyvize több évszázad óta hasznosan működik. "Megéri a pénzét". Vág-Besztercéről nem tudok sokat írni. Ipari város, sajnos az üzemek itt sem nagyon működnek. Szállásunkon az autóutakat építő munkások laktak, közöttük magyarok. Nem hangoskodó, szerény viselkedésű, nyugodt emberek. Hatalmas autóút építkezést láttunk a Vág folyóval párhuzamosan. Bonyolult építésű völgyhidakat. Nem ez a szálláshely volt a legjobb, mely befogadott bennünket, így inkább ezt a magyar turistáknak nem nagyon ajánlom. Ezzel szemben az étkezés itt is kifogástalan volt. Zsolna (Zilina). Közép-Szlovákia legszebb városa. Leírni nem lehet a szépségét. Egymásból nyíló terek, tele virággal, ősi épületekkel, újonnan épült rusztikus kiképzésű épületcsoportokkal, művészi szökőkutakkal, szobrokkal, romantikus kis utcácskák tele apró butikokkal. Több tíz méter széles díszburkolatú bevásárlóutca, nyugat-európai színvonalú üzletekkel, kirakatokkal. Szemkápráztató! A városkép itt is magán viseli a katolikus egyház befolyását. A gyönyörű bronzszobrok egyike a németbarát Hlinka, katolikus papból botcsinálta szlovák elnököt ábrázolja. Ehhez inkább nem fűzök kommentárt. (folytatjuk)

<<< Vissza