<<< Vissza |
Gondolatok |
2004. június 25. |
Sokakkal együtt vallom, hogy a tömegtermelő civilizációval egyenes arányban
satnyul az egyedi alkotásokat termő kultúra. Nézd csak meg a manapság épített
középületeinket...
Világhírűvé vált magyar tudósról írják, aki végig itthon maradt: "Nem tetszett neki a Kádár-korszak, de megtanult együtt élni vele." Én is megtanultam. Azt is megmondom, ki tanított meg rá. Jézus Krisztus, így: "Szeressétek ellenségeiteket!" Alá van húzva a Bibliámban. A tiedben is? A legnehezebb időkben is éltek emberséges emberek, akikre hálásan emlékezhetünk. Én is őrzöm néhánynak a nevét, aki sokat tett értem Szentesen. A szép kétkezi munka és a szabadon szárnyaló gondolat maga a teremtő boldogság. Sorsok... "Harmincegy évesen, 25 műtét után is, végleg megvakult.
Fél évvel korábban a párját elengedte. Nem maradt senkije." Ha párja
ott akarta hagyni és ő elengedte, azt gondolom, jól tette. Aki képes volt
elhagyni őt, az hadd menjen. Végül lett egy vakvezető kutyája és ma már
az ötödik könyvét írja, iskolákban tart előadásokat. Ezek után megkérdezlek,
kedves olvasó: hogy vagy? Képes vagy panaszkodni? Én nem. |