Médiaóránk vendége Balla Tibor kunszentmártoni tekerőlant művész, a Népművészet Ifjú Mestere, a szentesi zeneiskola tanára. - Hogyan lesz valaki a népművészet ifjú mestere? - Budapesten egy bizottság hallgatja meg az embert, majd véleményüket, tapasztalataikat, benyomásaikat írásban megküldik az illetékes minisztériumba, ahol majd döntenek. Nekem másodszori próbálkozásra sikerült. A díszes okmányt augusztus 20-án veszem át. - Mindig tekerőlanton játszott? - A nagyapám úgy-ahogy citerázott, és húsz évvel ezelőtt én is citerával kezdtem. Az alföldi gyerekek a furulya, citera, tekerőlant hangjának árnyékában cseperedtek régen. Egyébként a tekerő jellegzetesen szentesi, Szentes környéki hangszer. Az ország más vidékén nem találkoztak vele a néprajzkutatók. - Ön Kunszentmártonból jár át tanítani. - Szentesen az 1930-as években nagyon sokan játszottak ezen a hangszeren. 1939-ben harminc tekerőst hívtak össze, hármat vittek Pestre a rádióba megörökíteni a játékukat. A híres szentesi tekerősök 1969-ben, az utolsó neves készítő halálával fogytak el. Én már Jászberényben tanultam. Maga a hangszer egyébként, már a honfoglalókkal Szentes-Csongrád környékén megtalálható volt, pontosabban az őse. Ez jóval nagyobb volt, vagy állva játszott rajta egy ember, vagy ülve kettő: az egyik tekerte, a másik billentyűzött. - Billentyűs hangszer? A hangja olyan, mint a skótdudáé! - Húros hangszer. (Közben sorban kipróbáljuk a tekerőzést.) Azért nem haragudott a zenész, ha azt mondták, hogy nyenyere, de a skótdudáért ütöttek. - Könnyű-e tekerni ? - Bizony egy-két perc után már fárad a kezünk. Képzeljétek el, hogy egy lagzi három napig tartott általában. A menyasszonyi háznál kezdték a lánybúcsúztatóval, folytatták a vőlegénynél a legénybúcsúval. Szombaton mentek a templomba. A probléma az volt, hogy a tekerős csak ülve tudott játszani. Mit csináljanak? Kitalálták, csinálnak egy talicskát, amire ráültették a tekerőst, egy erős ember meg tolta. Így kísérte zenével a nászmenetet utcákon keresztül. Esetleg lovas kocsira ültették, így értek a templomhoz. Ezután kezdődött az igazi lakodalom. Az egyszerű embereknek nem volt annyi pénze, hogy egy egész zenekart megfogadjon, így a tekerős játszott a bálokon, kocsmákban, családi ünnepeken. - Ma is szokott kocsmákban játszani? - Nem tudom a játékautomatákkal felvenni a versenyt. Bár pénzbedobó rés a tekerőn is van. A bálokban a koma megkérte a nótáját, és bedobta a résen a pénzt. Ilyenkor a tekerős igen bosszús volt, mert otthon ki kellett rázni a pénzt a hangszerből a résen át. Ami egy forint, de akár öt is lehetett. Nagy pénz volt az akkor, mikor a napszám húsz fillér volt. - Csak népdalokat szoktak játszottak? - Általában igen és egyházi dalokat. Ezek az emberek nagyon vallásosak voltak. A lakodalom, bál után első útjuk a templomba vezetett a délelőtti misére. Ha volt is orgona, adtak lehetőséget ennek a hangszernek is a megszólaltatására. Ezen játszották az Isten bárányát... - Kizárólag férfiak játszottak rajta? - Egy szentesi nőről tudunk, de ő csak tekerte és énekelt, mert a nőket megszólták volna, ha három napig lakodalmazik. - Manapság is csak férfiakat tanít? - Nem, hölgyeket is. - Tanultuk, hogy akik nehezen teremtenek kapcsolatot szóban, gyakran a művészet nyelvén szólnak. Önnek segít-e a zenei kommunikáció? - Igen. Bojtor Boglárka - Bubori Kitti Jövőnkért Alapfokú Művészeti Iskola, Média szak, I. évfolyam

<<< Vissza