<<< Vissza

Ha már László a nevem...

2004. június 25.

 
Majdnem Lajos lett a nevem nagyapám és apám után. De László lettem, mert jó anyám így kívánta, ha már nagyon keserves vajúdások után a világra hozott. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy eljön majd olyan pillanat, mikor éppen a nevem írja elő, hogy mit kell papírra vetnem a keresztény név védelmében. Jó későn, 86 évesen, nem hitem parancsára elsősorban, hanem nevem ihletésére kérem a kedves politikusokat, hogy hagyjanak fel a keresztény értékekre való hivatkozással, s ne tegyenek úgy, mintha Krisztus ügyének lennének bajnokai.

Természetesen a pártpolitika nem fogja abbahagyni a keresztény erkölcsre és hazafiúi érzelmekre való hivatkozást, mert még mindig várnak tőle szavazatokat. Csak a kedves olvasókat szeretném óvni attól, hogy hitet pazaroljanak olyan kegyes szövegekre, melyeknek célja csak a hatalom elnyerése vagy megtartása.

Vegyük komolyan, hogy az Európai Unió alkotmányába nem került be a keresztény gyökerekre való utalás. Nem gonosz istentelenség ez, hanem illő szerénység. Még mindig maradt bennük annyi jóérzés, hogy nem emlegetik azt a nevet melynek állítólagos dicsősége alatt oly sok brutalitást követtek el öreg kontinensünkön.

Főleg azok gondolják ezt végig nagyon komolyan, akik úgy érzik, hogy bennük még él a keresztény hit és erkölcs maradéka. Ezt a maradékot úgy kell újra a dicsőség kovászává tenni, hogy féltjük és kamatoztatjuk.

Féltjük, mint a lovagkirály, László védte a legenda szerint a keresztény szüzet pogány elrablójától. Védte és megmentette. Tudta, hogy mire kell használni testi erejét és keresztény lovagiasságát.

Az a keresztény hit és erő, mely még maradékában is jelenthet szebb jövőt, nem arra való, hogy pártpolitikai széthúzások indokolására használják. Főleg nem olyan belső csatározásokra, melyeknek célja nem feltétlenül a haza üdve, hanem egészen más. Az pedig legyen minden magyar és keresztény számára ordító felkiáltó jel, hogy annak idején a keresztények jelentős többsége - tanú vagyok rá -, Hitlertől várta a hit védelmét Sztálinnal szemben. Ezt a félelmetes történelmi tévedést nem szabad elkövetnünk semmiféle új változatban!

Ami pedig a korunkat megmételyező hatalmi harcokat illeti, hadd idézek néhány szót Szent László király legendájából: "Boldog ország, ahol a jóravalókat ilyen ember vezérli! Anélkül, hogy hatalomra vagy rangra tört volna, anélkül, hogy akármilyen világi vagyonra vágyakozott volna, átvette az ország kormányzását."

Ezt kellett elmondanom már nevem miatt is... Ha már Lászlónak hívnak és éppen László nap táján történnek csúnya vagdalkozások egy pohárnyi vízben, azaz egy kis pártban, akkor egy kis öreges lovagiasságot fel kell vállalnom a keresztény név védelmében; ha már egész életemet e hitnek szenteltem.

Vági László


<<< Vissza