A keleti légáramlattal eddig még nem látott repülő tárgyak jelentek meg az égbolton. A Szovjetunió többnyire a Fekete-tenger partvidékéről juttatott el röplapszóró léggömböket, melyek mind a repülésre, mind az elektromos hálózatokra egyaránt veszélyesek voltak. Ezek a "légi kalózok" másfél és három méter átmérőjű impregnált selyemből, vagy rugalmas, többnyire gumi(rozott) anyagból készült ballonok voltak. Alól egy 200 méteres zsinóron 100 m hosszú acélhuzalt vontatott maga után, ami alacsonyabban repülve rácsavarodhatott az elektromos távvezetékekre és országrészek elektro üzemű berendezéseit tehette - az energia hiány miatt, - munkaképtelenné. Közben röplapokat szórt és veszélyeztette a repülés minden ágazatát. Potenciálisan benne volt ezekben az a lehetőség is, hogy a célterület fölött gyúlékony anyagokat szórjanak szét, megsemmisítendő a betakarításra érett termést. Szentes térségében júniusban jelentek meg először ezek az eszközök, legalább is ekkor észlelte először a repülő figyelőszolgálat. Tasnádi László, "Nádi" a magyar sportrepülés akkori legnagyobb ígérete, vitorlázó géppel repült Érdről Szentesre. A 127 kilométeres utat alig több, mint két óra alatt tette meg és ezalatt 3153 méter legnagyobb magasságot ért el. A szentesi ikarusok, - mivel ekkor egyik szállítókocsi sem volt használható állapotban - csak magassági repülést gyakoroltak. A legnagyobb tiszta magasságot Massányi Sándor érte el 1800, Gullay Mihály 1700 méterrel második lett. Alig telt el egy hónap Tanádi László szentesi távrepülése után, amikor megdöbbentő hírről adtak számot a lapok és a rádió. Érdnél a Dunába zuhant Tasnádi László utasával ifj. gróf Károlyi Gyulával, a MAeSz frissen megválasztott elnökével. (Gróf Károlyi Gyula nagyszüleitől vásárolta meg Szentes város az örökváltság alóli szabadságát.) A repülés áldozatává lett gr. Károlyi Gyulát a Szenteshez közeli szülőfalujában, a nagymágocsi kegyúri templom kriptájában helyezték végső nyughelyére. A templomban a HMNRA egyenruhás növendékei álltak sorfalat a bejárattól a ravatalig, közöttük v. Bogyay Kamill vezetésével a szentesi cserkészrepülők is. A temetés körüli időkben gyakrabban idézték a szentesi cserkészrepülők is Nádi dalának záró sorait "S, ha mégis, mégis elmennék közületek, Fiúk ne sírjatok, repüljetek." (Folytatása következik.) Pusztai János

<<< Vissza