Bízom benne, hogy sokan látták azt a húsvéti szent liturgiát, melyet a váci székesegyházból közvetített az MTV. Öreg szívem úszott a gyönyörűségtől, nemcsak azért, mert jó volt látnom annak a szentegyháznak méltóságteljes belsejét, ahol engem pappá szenteltek, hanem azért is mert a kamerák jól láttatták, milyen szép a magyar nemzet, mikor összeszedi magát, és ünnepel. Tényleg szép! Erről győztek meg a szép fiatal párok, a jóságos arcú anyák és apák, amint ölükben tartják kicsinyeiket, akik mintha tudták volna, hogy jól kell viselkedniük, mert az egész ország látja őket. A barokkos pompa és a nemes egyszerűség együttes megjelenése az istentisztelet felépítésében kielégíthette a legigényesebbek szépérzékét is. Nem is szólva a kórus és a népének nagyszerű összhangjáról. A főpásztor pedig, dr. Beer Miklós nem akart maga szószékről nagyon magas fekvésű gondolatokkal brillírozni, hanem arra vállalkozott, hogy szinte a falusi ember egyszerűségével mondja ki Pál apostol megrázó bejelentését: ha Krisztus nem támadt fel a halálból, akkor mi szánalomra méltóbbak vagyunk minden teremtménynél. De ha Krisztus feltámadt, akkor erről beszélnünk kell! Nekünk, magyaroknak erről úgy kell beszélnünk, hogy a feltámadásba vetett hittel kell bevonulnunk az Európa Unióba. Abba az Európa, mely szinte "szégyell" keresztény lenni, s nem is tudja miért? Erre a "miért"-re a váci püspök igazában nem is válaszolt. Inkább, mintha ránk bízta volna annak eldöntését, miért kell Európának szégyenkeznie keresztmúltja miatt? Talán azért, mert nincs keresztény jelene? Vagy talán az illetékesek kimondatlanul arra gondolnak, hogy a XX. század Európája mindent megtett azért, hogy ne érdemelje meg a keresztény nevet? Nekem magamnak az is eszembe jutott, hogy a magyarok jól tennék, ha a feltámadásba vetett hitüket, - ha van ilyen - azzal próbálnák Európa népeinek igazolni, hogy Jézus húsvéti gyorsaságával sürgősen kimásznak abból a gödörből, melybe a gyűlöletkeltés szakemberei beletaszították. Ez tényleg húsvéti látvány lehetne! S mindez nemcsak Európának tenne jót, hanem elsősorban azoknak a ma még ifjú szülőknek és gyermekeiknek, akiknek szép, komoly arca 2004 húsvétjának váci fényében oly sok reménykedésre adott alkalmat. Boldog vagyok, hogy erre gondolva van miért imádkoznom. És kérek mindenkit, aki énekli a magyar himnuszt, ebbe a szellembe kérjen "jókedvet és bőséget" azoknak a magyaroknak, akik mostanában állnak életük hajnalában. Vagyis: legyen magyar feltámadás! Ugye érzi a kedves olvasó, hogy nemcsak a váciak húsvétjáról beszéltem, hanem a "helyzetről" is, melynek telítve kell lennie reménységgel a következő "ünnep" előtt?! Vágyi László

<<< Vissza