A filozófia, a régiek szerint, olyan mint a só. Önmagában nem étel,
de mindenbe kell egy csipetnyi. Mint az idei nyár strand emlékeit
felidéző írásba is. Hogy hol is van az a strand? Teljesen mindegy,
Szentesen, Csongrádon avagy a Balaton partján. A meditációhoz természetesen
jó napos idő, nagy tömeg, és - sajnos - öregedés szükséges. (A fiatalabb
korosztály a tépelődés helyett inkább a cselekvést szokta választani.)
Évtizedekkel ezelőtt a női fürdőruhákkal kapcsolatos alapkérdés így
hangzott: egyrészes vagy kétrészes? Ez mára eldőlni látszik, a zöm
bikinit hord, okkal ok nélkül. Az utóbbi évek leglátványosabb változása,
hogy a fürdőruha alsórésze az úgynevezett "tanga" modellt
követi. Ezt nagyjából úgy definiálhatjuk, elölnézetből: valami, hátulnézetből:
semmi.
Mindez megosztja a szemlélődő férfi társadalmat, hidegen azonban semmiképpen
sem hagyja. Vannak akik szerint Isten jókedvében találta ki mindezt,
mások erkölcsi dörgedelmeket mormolnak.
Néhány vélemény, csak úgy válogatásképpen. Egyik jó ismerősöm mértan
tanár. Véleménye szerint ha a hölgyet szemből látjuk, akkor érdemes
végig gondolni, hogy a fürdőruha területének kiszámításakor a háromszög
vagy az egyenlőszárú trapéz képletét érdemes alkalmazni. Majd sietve
visszavonta mindezt, a terület kicsinysége miatt ennek úgy sincsen
jelentősége. Mások szerint anatómiai szempontból érdemes elsősorban
tanulmányozni a dolgot. Ugyan is a legkülönbözőbb méretű és életkorú
hölgyek viselnek ilyen fürdőruhát. Itt persze fölmerülnek szociológiai
problémák. Például egyik-másik "modell" milyen szellemi
szinttel, iskolázottsággal rendelkezik, hogy minden ésszerű megfontolás
ellenére így jelenik meg a nyilvánosság előtt (nem kétséges azonban,
jó néhánynak igencsak jól áll). Van-e az illető hölgy társaságában
olyan férfi aki le- vagy rábeszéli annak viselésére? Egyáltalán működik-e
ezen a téren bizonyos társadalmi kontroll?
A lényeg azonban nyilván nem az esztétikai vizsgálódás vagy az önismeret
területén keresendő. Az új keletű ruhadarab szerepe alapvetően a felhívás,
a figyelem felkeltése. Ezt a szerepet viszont tökéletesen betölti.
Egyetlen hátránya, pillanatnyilag úgy látszik a további fokozás -
azaz a méret további csökkentése - elképzelhetetlen.
A filozófiában egyébként a kérdések felvetése sokkal fontosabb lehet
mint a rájuk adott válasz. Ott van például a közkedvelt gyermekdal:
"Csak azt nem tudom miért piros a majom feneke?" Hát erről
nekem sincs véleményem.
P. GY. |
|
