Egy jó lakodalom, vagy bál se ér föl akkora élménnyel, mint amilyenben karácsony előestéjén lehetett részünk a szentesi színházban. Ismerősömtől kaptam egy jegyet a Máltai Szeretetszolgálat karácsonyi estjére. Annyit tudtam, hogy magányos nyugdíjasoknak lesz valami szórakoztató előadás. Jó idő lévén örömmel engedtem a kíváncsiságomnak és meglátogattam helyi színházunkat. Szerencsém volt, hogy majd félórával hamarabb érkeztem, s így jutott még hely a földszinten, mert öt órára már zsúfolásig megtelt a karzat is. Először Farkasné Katika beszélt a szeretet és egymás szolgálatának időszerűségéről, majd adakozókat tüntetett ki. Karácsonyi verset mondott egy helyes kislány aztán kezdődött a műsor és két fiatal táncospár varázsolt báli hangulatot a terembe. Két tánc között Márai Sándor karácsonyi gondolatait ecsetelte Ráfi tanár úr a gimnáziumból. Aranyos meghitt bensőséges hangulatban figyeltük a nekünk szóló karácsonyi adományműsort. A csoda akkor kezdődött, amikor Horváth Ilonka tanárnő bejelentette, hogy profi művészek következnek. Az ezt követő több mint egy órát, legalább húsz évet fiatalodva éltem végig a kortársaimmal. Két nagyon tehetséges győri színművész, Csonka Tünde és Mohácsi Attila énekelt, táncolt játszott nekünk operett slágereket, opera áriákat, de olyan átéléssel, olyan művészien, hogy nem lehetett ellenállni, énekelni, sírni vagy nevetni kellett. Sokszor tapsoltuk vissza a két tüneményes, közvetlen fiatal művészt, mert nem győztünk betelni velük. A két művész nevét mindenképpen érdemes megjegyezniük, mert meg vagyok győződve, hogy még nagyon sokat fogunk róluk hallani. A máltaiaknak meg végtelenül köszönöm ezt a csodálatos estét, kívánok nekik erőt a szolgálatukhoz, és szeretetet, mert nagyon megérdemlik. Varsányi János

<<< Vissza