Népi játékok. Látványuk, érzékelhetőségük a mai gyerekek számára egy különleges világot jelentenek. Mondta is Zsíros Katalin nyugalmazott középiskolai tanár, néprajzkutató a Koszta József Múzeum legújabb kiállításán: amikor népi játékokról beszélünk, feltétlenül ismernünk kell a kort is, a nélkül nem értünk semmit. Így jellemezte a dolgot: egy ezeréves kultúra lecsapódása a gyerekvilágba. - A gyermek minden társadalomban a központban élt születésétől kezdve. Az egyszerű parasztember szemében, amikor nemcsak a család, hanem a szűk közösség is nevelte a gyereket, az volt a legfontosabb, hogy becsületes, tisztességes, jó dolgos ember váljék belőle. Valahol a játék is ezt segítette elő - mondta. Ha végignézzük a tárlatot, egy mai gyermek talán szegényesnek találhatja a kiállított tárgyakat. Nem véletlenül figyelmeztetett az előadó, nem szabad azzal a szemmel nézni, amivel a mai játékokhoz hozzá vagyunk szokva. Hiszen az is egy nagyon színes gyerekvilág volt, amelyben ugyanúgy megtalálhatóak a mindennapok játékai. - A helyzet és az alkalom alakította, formálta a dolgokat - folytatta Zsíros Katalin. - Az anya számára a legnagyobb gondot az első három esztendő jelentette, addig, amíg nem volt dajka a családban. A gyermeket be kellett vonni a munkába. Amikor például kenyeret, kalácsot sütött, az a teljes energiáját lekötötte. Eljátszotta neki a kis dúcok készítését, kalácstésztából. Készítettek neki szemet, farkat. Az anya lekötötte gyermeke figyelmét. És közben a gyermek megtanult valami nagyon lényegeset. Mint megtudtuk, a 4-8 éves korú gyermek már egyénileg is készített magának játékot. Azok a paraszti élet sajátos eszközeinek a lekicsinyített másai voltak, a mindennapi életé. Őszi estéken a család együtt ült, kukoricát morzsolt. Kéznél voltak a csutkák, egyikből deres ló lett, a másikból pej, majd befogta azokat egy általa készített kocsiba. Ahogyan azt a valóságban látta. Elkészült az ökrösszekér, lányok-fiúk játékai, aztán a szerszámok: ásó, kapa, favilla, pisztoly, citera. És még sok-sok minden. - Játék vagy munka? - hangzott el a kérdés, s rá az azonnali válasz: - Nem. Készülés az életre. Ugyanakkor játék is. A helyi szokások szerint játszottak. A gyerekek fontos szerepet kaptak a család életében. Hamarább lettek felnőttek. És igazat kell adnunk a néprajzkutatónak: ennek a világnak a megismerése nélkül nem tudjuk értékelni ezeket az egyszerű, de kimunkált játékokat, amelyekkel legeltetés, pásztorkodás közben remekül ki tudták tölteni idejüket. Sok mindent megtanultak. Ügyesedtek. A kiállítást ajánló kihangsúlyozta: a XX. század közepéig létező játékokról beszél. Aztán - mint fogalmazott - elindult egy változás. Megjelentek a sorozatjátékok. A kiállítás anyaga arra készült, hogy megőrizze a múlt emlékeit, formáját. Szépek, elkészítésük igényes munkára vall. A gyűjtés, a rendezés Mód László néprajzkutató, a kivitelezés Vigh László főrestaurátor munkáját dicséri. A megnyitón közreműködött Ivánovics Tünde újvidéki népdalénekes és a Lajtha László Zeneiskola Margaréta Néptánccsoportja. A tárlat 2004. február 15-éig, hétfő kivételével naponta 13-17 óra között látogatható. A Koszta József Múzeum alkalomhoz illően játékot hirdetett a gyerekeknek. Az eredményhirdetés a mostani kiállítás kapcsán megtörtént. Kiknek kedvezett a szerencse? Íme: Szépe Ádám (Petőfi Sándor Általános Iskola), Szabó Ildikó. Pálfi Alexandra (6. a. osztályos tanuló, Petőfi Sándor Általános Iskola). A nyertesek egy-egy "Városkerülő" játékot kaptak ajándékba. A többiek pedig... A megnyitót követően a Mikulás is belátogatott a múzeumba. Természetesen sok-sok ajándékkal. Aminek megörültek a gyerekek. (lovas)

<<< Vissza