Mikor e sorokat írom, még nem derült ki, hogy a magyar nép hogyan ünnepelte Szent István király emlékét. Még nem tudom, hogy az ünnepi fő istentisztelet szónoka, a bécsi érsek-prímás el fogja-e mondani: "Jawoh-t!" El tudja-e majd az osztrák sógoroknak dicsekedni, hogy a magyarok jól tudnak ünnepelni, úgy, hogy az tényleg: "Igen, ez így a jó!" Ki fog-e nyílni minden ajtó, melynek nyílnia kell, és be fog-e zárulni minden kapu, melynek zárulnia kell? Ami engem illet, én már elmondhatom: kaptam ünnepi ajándékot is! Az történt ugyanis, hogy Nagyboldogasszony ünnepén, kinyitottam Ady Endre verses kötetét, hogy elolvashassam híres költeményét "A pócsi Mária" címűt. Benne egy cédulára akadtam, amelyen megígértem magamnak, hogy meg fogom tanulni e költeményt, mert ez valóságos tanköltemény. Sajnos, e megtanulás elmaradt, viszont most annál mélyebben igyekeztem ennek a csodálatos versnek lényegét "kiimádkozni", mert az - érzésem szerint - fontos üzenetet hordozhat azok számára, akik szeretik a verset élő- beszédnek tartani. Íme, 2003 Szent István ünnepén ezt a két verssort érzem az 1910 őszén Érdmindszenten íródott költemény "szívének": "Egy Mária, még hogyha pócsi is, Pogányokkal is tudhat jól beszélni..." Az történelmi tény, hogy István király tudott jól beszélni Máriával. Fel is ajánlotta néki az országot. Nyilván sem hitének, sem politikai látásának nem esett nehezére, hogy ezt megtegye. Jól tenné, ha ezt ma is megcselekedhetné. Ez persze csak óhaj részemről, az viszont valóság, hogy én magam ebben az évben azért imádkozom, - bár tudnék elég hittel imádkozni! - hogy a mai magyarok tudjanak egymással jól beszélni! Hogy ne a hatalom szerelmeseinek pártpolitikai ambíciói mondják meg: mit szóljon egyik magyar a másikhoz, hanem a kitágult magyar szívek. Úgy, ahogy azt Ady bevallotta pócsi Máriának: "egy idő óta megnőtt a szívem... S most hirtelen csak Tégedet keres..." Mily nagyszerű lenne, ha 1989 után 14 évvel úgy tágulnának ki a magyar lelkek egymás felé, mint ahogy a kálvinista Ady Endre szíve kitágult Mária felé, csak azért mert egyszerű magyar és oláh zarándokokat látott, akik tudták miért énekelnek a poros utakon. Ezekben az ünnepi napokban szerte az országban vannak zarándoklatok. Aztán vannak a zarándoklatoknak nézői is, véleményezői is. Ki így gondolja, ki amúgy. De ha különféle gondolatok birtokosai csak annyit hinnének el Adynak, amennyit a következő szavak jelentenek, akkor az nagyon jó lenne, nagyon "Jawohl!". Ezért tartogatom e szavakat csendes finálénak: "Úgy kívánja a pócsi Mária, Maradjak meg magamhoz érdemesnek." Vági László

<<< Vissza