Tizenegy évnyi sikertörténet után idén elmarad az augusztusi Európai Vízilabda Csapatok Találkozója. Az ok roppant egyszerű: a gyönyörű strandfürdő új létesítményeiben kárt okozhat az ittas vízilabdás társadalom, hiszen - ahogy az ellenzők fogalmaztak - sportértéke nincs az egész rendezvénynek. Arra a kérdésre, hogy a sportérték, mint fogalom, mit takar, nem szívesen térnék ki, ugyanis kár volna azon vitatkozni, mit tekintünk valódi, egészségünket rendben tartó mozgásnak, azt azonban el kell mondanom, hogy a sportnak az izmok megdolgozásán túl másik jelentősége is van. A kohéziós erőről beszélek, ami megformálja a sportolók szellemiségét, ami sporttársadalmat alakít ki, s nem utolsósorban barátságokat és baráti kapcsolatokat generál. Ennek az összetartozásnak volt egyik szimbóluma az a "Sas-torna", ahova nemcsak Európa, hanem a világ összes tájáról érkeztek olyan emberek, akik élnek-halnak a sárga labdáért. Mindez mára a múlté. Szentes mint Nemzeti Sportváros jó hírét másokkal, más úton, másképpen kell eljuttatni távoli vidékekre. Ezen hírverés egyik formája lehetne(!) a gyógyturizmus, amennyiben a hozzá szükséges feltételek a rendelkezésünkre állnak. Az állami jóindulattal felépült hat új medence közül viszont csak három "bugyborékoló" mondható erre a célra alkalmasnak, a többi - teljes mértékben igazat adva a tervezőnek - a gyermekek szórakozását szolgálja. Az előbb említett melegvizes medencék, ha belőlük a strandszezon közepén napokra nem tűnik el a mélyből fakadó "gyógyhatás", csupán száz ember kényelmes pancsolását teszik lehetővé, a többieknek marad a három agyonvegyszerezett régi medence. Tehát látható, hogy a környékben található, a szentesinél sokkal jobban felszerelt cserkeszőlői, gyopárosi és gyulai fürdők ebben a versenyben kenterbe vernek bennünket. Márpedig ha "idegen" forgalomban gondolkozunk, ne feledkezzünk meg a barátainkról sem, akik évtizedek óta visszajárnak a Kurca-partjára, mert itt olyan körülmények fogadják a sportolni vágyókat, amelyekkel verhetetlenek vagyunk ebben a versenyszámban. A máshol jól bevált séma alkalmazása helyett önálló arculat kialakítása lenne fontos. És itt jönnek a sportolók, akik jól ismerik Szentest. Például a vízilabdáról. Nincs még egy hely az országban, ahol egy kilométeres körön belül uszodát, foci- és teniszpályát, sportcsarnokot és evezhető vizet találna a mozgásra ácsingózó halandó. Edzőtáborozók Kánaánja lehetne Szentes, ha mérlegre tennénk lehetőségeinket és álmainkat, ehelyett bízunk a jó időjárásban, a bevált sémában és a szerencsében. A saját magunk megteremtette értékek megőrzése lenne a legkifizetődőbb, nem a mismásolás, hiszen mindenki másképp csinálja. Bíró Dániel

<<< Vissza