Van, aki ne ismerné Buksit, azaz Nádai Ferencet, akinek neve egybeforrott az egykori csongrádi autószervizével? Aligha. Hiszen sok-sok évtizeddel ezelőtt ő hozta létre a semmiből, s teremtett belőle egy kitűnően működő céget, amely a bizalomra épült, s ez a bizalom soha nem sérült. Buksi a napokban töltötte be a nyolcvanadik évét. Világégések, rendszerváltások, tragédiák vannak mögötte, melyet nem csupán túlélt, de hittel, kitartással, bizalommal, derűvel el is viselt. Szól ez a nyolcvan év az önzetlenségről, becsületességről, az igaz barátságról, hűségről a családhoz, hagyományokhoz, barátokhoz, kollegákhoz, Szenteshez s az imádott Tiszához. Élete során bárhová vetette sorsa, a szülőföld végtelen szeretete mindig, mindenhonnan hazahozta. Csöndes estéken baráti beszélgetések közben gyakorta mesélt Nyetropetrovszkról, a fogságról, a túlélésről. Emberségről az embertelenségben. Úgy beszélt róla, mint egy nagy kihívásról, egy igazi, férfias kalandról, amit túl kellett valahogyan élni. S közben nem keseredett meg, nem vált gyűlölködővé. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, akik ismerjük, szerethetjük Nádai Buksit. Aki barátságát bírja, nagy ajándékban részesült a sorstól. Önzetlensége, segítőkészsége, embersége nem ismer határokat. Bármit tett, soha nem várt el érte köszönetet, viszonzást még kevésbé, noha nem kis dolgokat tett másokért, azokért, akik bizalommal fordultak hozzá. Egyszer megkérdeztem tőle, miért ennyire áldozatos, miért fárad ennyit mások érdekében? Azt válaszolta: azért, mert feltételezi, más is megtenné ugyanezt érte. Tette mindezt azzal a könnyed, utánozhatatlan eleganciával, ami annyira a sajátja. Buksi, a szentesi élet nagy egyénisége, az örökifjú, mozgékony, aktív Buksi nyolcvanéves. Hihetetlen! Még ma is sportol, fut, rúgja a labdát - semmit nem öregszik. S a nagy szerelem, a Tisza! Víz, haverok, lányok, véget nem érő baráti beszélgetések. Felszabadult, vidám együttlétek: ez mind, mind ő, aki nélkül üresebb lenne a part, s az egész Szentes. Ma mindenki rohan valahová. Sokan a megélhetés után, sokan talán maguk sem tudják hova, miért, csak száguldanak. Nekem, nekünk pedig egyre jobban hiányoznak a régi meghitt, csöndes beszélgetések, amit Buksi, és hűséges társa, Babu társaságában töltöttünk lenn, a Tisza partján. Drága Buksi! Nyolcvanadik születésnapodon szeretettel köszöntelek minden régi autószervizes kollegánk nevében is. Főnök! Köszönjük, hogy megtanítottál bennünket nemcsak dolgozni, de emberségre, tartásra, tisztességre is. Az optimizmust, amely áradt belőled, az élet szeretetét, a megalkuvás nélküli világot, a mindenkori újrakezdés képességét. Köszönjük és köszönöm, hogy részese voltál az életünknek, kérlek, maradj még sokáig velünk. Oszd meg velünk a derűd, jókedved, rácsodálkozásaid az élet apró dolgaira. Adj még nekünk magadból, mert jó veled, melletted lenni! Feltöltődünk. Épülünk. Adassék neked erő, egészség, békesség, s még sok szép óra. Szeretettel köszöntelek Fűriné Erzsike, s egykori munkatársaid.

<<< Vissza