"Gyermekkoromban mindig a nagymamánál töltöttük az egész nyarat, és mint legidősebb unoka, én voltam a tanító néni. Így játszottunk. Ilyetén indult az életem, bár akkor még nem alakult ki nagy komolyan bennem, hogy pedagógus legyek. A családban sem volt tanító ember." A fenti sorokban Pádár Zoltánné szavait idézzük. Abból az alkalomból, hogy a megyei közgyűlés a Boros Sámuel Szakközépiskola, Szakiskola igazgatónőjének kimagasló szakmai munkája elismeréséül "Csongrád megye közoktatásáért díjat" adományozta. A Kossuth téri általános iskolába járt, mint mondja, nagyon jó tanárai voltak, különösen az osztályfőnökre, Virágosné Kelemen Borbálára emlékszik nagy szeretettel. A szülőknek is ő javasolta, hogy lányukat a Közgazdasági Technikumba írassák be. - Szigorú, de nagyon jó tanáraim voltak. A szakma alapjait, szeretetét igazából Szöllősi Gézánétól tanultam meg. Sajnos ő sincs már az élők sorában. Azután Forgó István, Dobó József tanáraimra emlékszem nagy tisztelettel és Domokos László osztályfőnökömre, aki később a makói könyvtár igazgatója lett. Nagy létszámú osztályba jártunk, 46-an voltunk, 41-en érettségiztünk. A Közgazdaságtudományi Egyetemet választotta. Egy év kihagyással, az idő alatt a Magyar Nemzeti Bank szentesi fiókjában dolgozott. És tanult. Át kellett vennie a gimnáziumi matematikát, azon egyszerű okból, hogy a felvételihez azt kérték. Mindezért nagy hálával gondol a gimnázium tanárára, Paulinyi Ilonára. Meséli: nála szerette meg a matematikát. Sikerrel felvételizett. Az egyetemen csak folytatódott a matematika iránti vonzalom, olyannyira, hogy a rektorhelyettes mindenáron rá akarta beszélni, legyen programozó matematikus. Hiába. Az időre már eldöntötte magában: tanítani szeretne. - Tanárszakra jelentkeztem. Az egyetemen is nagyon jó képzést kaptunk. Csongrád megyei ösztöndíjasa voltam, így kerülhettem volt középiskolámba, kedves tanárnőm, Szöllősi Gézáné helyére. Az első évek nehezek voltak és mozgalmasak. Egyrészt furcsa érzés az embernek volt tanáraival együtt dolgozni. Fiam 3 hónapos volt akkor, tanítottam és tanultam, szakdolgozatot írtam, vizsgáztam. Szerettem tanítani, nagyon - mondja meggyőződéssel. A ranglétrán fokozatosan lépett előre. A sorrend: gyakorlati oktatásvezető, munkaközösség vezető, majd igazgatóhelyettes tíz évig. Hojcsi Pál igazgató nyugdíjba vonulását követően, '90-től az iskola igazgatója. - Azt gondolom, hogy a lehetőségeket igyekszünk maximálisan kihasználni. Így vagyunk a különböző pályázatokkal. Különböző nemzetközi programokban vettünk részt, nagyon sokat tanultunk mi is. A profil is bővült. A humán, a gazdasági szolgáltatás, illetve a műszaki területen belül hat csoport képzését kínáljuk - sorolja Pádár Zoltánné. - Igazgatóként az a nagy bánatom, egyre kevesebb idő jut a tanításra. Hogy mégis miért választottam a vezetői beosztást? Voltak, ma is vannak elképzeléseim arról, hogyan alakítsam az iskola jövőjét. Nagy szerencsém, hogy erre lehetőséget kaptam. Harmadik ciklusomat töltöm az iskola élén. Úgy érzem, a kollégáim mellém álltak. Nagyon örülök a díjnak. Az elismerés nekik is, az egész iskolának szól. Hiába szeretnék eredményt elérni, ha nincs mellettem egy nagyszerű csapat, akik a munkámat segítik. Lovas József

<<< Vissza