Lajtha Lászlóra (1892-1963) emlékeztek halálának 40. évfordulója alkalmából a róla elnevezett zeneiskolában április 1-jén. A remek zeneszerző, népdalgyűjtő és zenetanár életútjáról és munkásságáról Nagy János címzetes igazgató tartott előadást. A megemlékezést egy rövid szavalat vezette be: Kruzslicz Tamás, a Lajtha László Zeneiskola tanulója Illyés Gyula a komponista emlékére írt versét olvasta fel. Ezután Rózsi nénivel, Lajtha László özvegyével készült interjút, majd számos zenei részletet hallgathattak meg az érdeklődők. Nagy János előadásából pedig a széles közvélemény előtt alig ismert adalékok tárultak a hallgatóság elé, nemcsak Lajtha zenei pályafutásával, Kodályhoz és Bartókhoz fűződő kapcsolatával, de hazaszeretetével és emberi méltóságával kapcsolatban is. A külföldön magasan jegyzett zeneszerző tehetsége révén akár zongoraművész is lehetett volna, de őt jobban vonzotta a komponálás. Főleg kamaraműveket írt, eleinte zongorára, majd zenekarra. Élete során kilenc szimfóniát komponált, köztük 1957-ben a hetediket, mellyel az 1956-os forradalom áldozatainak állított emléket. Magyarország iránti kötődését jelezte az is, hogy bár külföldön méltó elismerésben és szakmai sikerekben részesült, a kedvezőtlen politikai légkör, s barátai figyelmeztetése ellenére hazatért a második világháborút követő időszakban. Hazaszeretete visszahúzta, úgy érezte, itt a helye - idézte Nagy János Lajtha életének sorsdöntő momentumát. Az állásait vesztett zeneszerzőt és feleségét sok támadás, zaklatás érte a Rákosi-diktatúra alatt, így hosszú ideig az országot sem hagyhatta el, bár számos nemzetközi pozíciót betöltött. Mellőzöttsége ellenére ezekben a nehéz években dunántúli népdalokat, zeneműveket gyűjtött, s úttörő volt a hangszeres zene megörökítésében. Nagy János a névadással kapcsolatban elmondta, hogy felmerült annak a lehetősége, hogy helyi, vagy egy ismertebb zeneszerző nevét vegye fel az iskola, ők mégis a Szenteshez alig köthető Lajtha Lászlót választották névadójuknak, mert volt egy vékonyka szál, amely a kapcsolatot képviselte az iskola és Lajtha között. Nevezetesen Kálmáncsehi Zoltán, az iskola egykori tanárának személye, aki egykor Lajtha László növendéke volt. Ezután Rózsi néni egyetértésével az iskola 1989-ben ünnepélyesen felvette a sokáig méltatlanul mellőzött zeneszerző nevét. A megemlékezés és az előadást kísérő érdeklődés talán segít abban, hogy valóra váljanak Rózsi néni szavai, s az igazi értékek idővel megkapják a nekik járó elismerést. Ekkor Lajtha László is elfoglalhatja majd méltó helyét a magyar zenetörténetben.

<<< Vissza