<<< Vissza

Köröznek az autók

2003. március 28.

 
...Nem is egy rendőrön! Vagy 7-8 fekvőrendőrön , mire átért a kertvároson, hogy letegye a tüzépen azt a 24 t ukrán cementet. Mit keres egy ekkora monstrum a kertváros legszűkebb utcáin?! Ja, csak nem ismeri a helyi sajátosságokat! A bevehetetlen és egyúttal elhagyhatatlan várost! Legalábbis 7,5 tonna súly feletti tehergépkocsival. Ez vicc!

Nem elég, ami volt , van és lesz ebben az országban? Tovább nehezítjük életünket? Egyetlen bevezető szakaszon lehet bejutni és elhagyni (az elkerülő út megléte után is) egy kb. 35.000 lélekszámú várost a XXI. században? Az még elfogadható, hogy a külföldi, meg a nagy átmenő forgalom ne tegye. De a szentesiek! Ők is körözzenek? Vagy beemeljük őket a telephelyeikre?

Megoldásokon való töprengések, ötletek, és azok megvalósítása helyett pedig csak időhúzás, büntetés, figyelmeztetés, felszólítások.

Egy a városból ki-be fuvar esetén 26 kilométer plusz utat jelent egy tehergépkocsinak mindez. A várva várt uniós előírás is úgy rendelkezik, hogy: a legrövidebb utat biztosítani kell a város elhagyására és megközelítésére. Ehelyett hétfő reggel 7-kor már egy tízezer forintos csekk lapul a menetleveleken. Nem mindenkinek, csak akinek épp nincs szerencséje. De sok szentesi sofőrnek nem volt az utóbbi időben...

Nem beszélve a környezetszennyezésről, a sok száz liter feleslegesen elpöfögött gázolaj áráról és füstjéről. Mindezek persze akkor, amikor április 1-jétől 2x4,5 óra vezetés közben 3/4 óra pihenés az előírt. Betartása kötelező, büntetési tétele milliók!

El tudjuk képzelni, amint a sofőrök előjelzők nélküli labirintusokba kerülve lézengenek a város körül, a dilettantizmus táblái mutatva nekik az utat!?

Bár az is előfordulhat, hogy tényleg csak dél felől (Röszke) tör városunkba az Európai Unió, és minden önmagától megoldódik, mert egyszer ugye elfogy az üzemanyag. A kocsi leáll, a kút megközelíthetetlen. Az éhezés ellen menekülő sofőr pedig eladja a portékát a platóról, mert haza úgyse tud menni. Kocsi nélkül ugyanis nem élet a sofőrélet...!

(Név és cím a szerkesztőségben)


<<< Vissza