Jubileumhoz érkezett a Boros Sámuel Szakközépiskola, Szakiskola. A megélt hetvenöt esztendő alkalmat adott a visszaemlékezésre, ünneplésre. A rendezvénynek helyt adó Lajtha László Zeneiskola nagytermében először Hérány Ferenc tanár úr tanítványai (énekkar, zenészek) adtak ízelítőt a könnyűzene világából, majd Farkas Laura 11/B osztályos tanuló szavalatát hallhatta az ünneplő közönség. A múltat s jelent idézők között Ott József, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke (lehet, volt "közgés" diákként emlékezhetne a kedves almamáterre, ha a szülei annak idején nem költöznek el Kecskemétre) a fenntartó részéről köszöntötte az ünneplőket. Elmondta, hogy átvették a középiskolákat, azzal csak jól jártak az intézmények. Így a Boros Sámuel is, amely ugyan sokszor változtatott nevet, ám mindig tudott alkalmazkodni a város igényeihez. Sokoldalúvá vált, tehetségeket nevelt, amire büszke lehet az intézmény nevelőtestülete, diáksága egyaránt. Szűcs Lajos alpolgármester akkori gimnazistaként gyakran megfordult a közgében - mint mondta - a többségében lányokat felvonultató bulikban. Rövid beszédében kitért arra, hogy a "közgé" mindig is híres volt az országban, ma is az eredményes almamáterek sorába tartozik. Diákjai az országos versenyeken szép sikereket érnek el. Ez minősíti a nevelőket is - jelentette ki, majd átadta az önkormányzat oklevelét. Pádár Zoltánné igazgató (az iskola volt diákja) tisztelettel emlékezett azokra a pedagógusokra, akik rendületlen szorgalommal dolgoztak az iskola fennmaradásáért, mint mondta, embereket neveltek tisztességre, toleranciára, segítőkészségre, a szakmára. Emlékezett: az iskola 1927-ben kapott engedélyt a kétéves kereskedelmi szaktanfolyam megindítására az akkori polgári iskolában. A rá következő év szeptemberében megkezdődött a tanítás. Az intézmény 1950-ig nem rendelkezett saját épülettel. Az idáig három épületben, köztük a gimnázium alagsorában kaptak helyet. A helyiségeket a szülőknek, diákoknak, tanároknak kellett rendbe tenni. Az igazgatónő szólt arról, hogy a mostoha körülmények ellenére az iskola népszerűsége nőtt, egyre több diák kívánta elsajátítani a közgazdasági és kereskedelmi ismereteket. A lehetőségre, hogy helyben érettségizhessenek, közel 21 évet kellett várni. Új épületet kaptak, majd elkészült a mai iskola, amelyhez '93-ban új szintet emeltek. Közben az intézmény profilja is bővült az egészségügyi képzéssel. Az informatika gyors elterjedése az iskolára is kihatott, új tantárgyak születtek, az intézmény falain belül közismereti képzés folyt, bevezették a szakképző évfolyamokat, a munkanélküliek képzését. - Kihasználtuk az Európai Unió PHARE-támogatását. Saját arculatunkhoz igazítottuk a kerettantervet, az iskola minőségbiztosítási rendszerét. Világbanki tantervek alapján tanítunk. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy megőrizzük az oktatási intézmény jó hírnevét - mondta Pádár Zoltánné. Kanász Nagy Mihály egyike az első érettségizőknek. Elmondta, '45-ben 32-en indultak el az osztályban, közülük 18-an érettségiztek le. Visszaemlékezésben kitért arra az időre, amikor fát vágtak a Tisza-parton, azzal fűtötték a tantermeket. Mint mondta, az iskola emléke örökre megmarad szívében. Mészáros Zoltán, a Szentes és Vidéke Áfész elnöke édesapja tanácsára lett "közgés". Kisebbségben, ahogyan fogalmazott, hiszen az idő tájt ('74-78-as tanév) tíz fiú mellett négyszáz lány uralta a terepet az iskolában. Barátjával el is akarták "adni" az épületet, amikor kiírták falára az "ez a ház eladó" táblát. Hojcsi Pál igazgató úr meg is dorgálta őket a csínytevésért. Mint mondta, örül annak, hogy a "tervük" akkor nem sikerült, hiszen ma is büszke volt iskolájára. Vallja: ez a Boros egy jó suli. Jövője van. Kiemelkedő eredményeikért hárman részesültek kiváló elismerésben: a Boros-díjat idén Deák Bernadett, Forgó Mária és Kővágó Brigitta kapta meg. Az ünnepség Pádár Zsolt tanár úr tanítványainak előadásával zárult a zeneiskolában. L. J.

<<< Vissza