József napján történt. Azon a napon, mely nem hozott meleget, ahogy illett volna a néphit szerint, de hozott háborút, mely - lehet, hogy - nagyon meleg lesz. Ne adja Isten! Még akkor se, ha netán nagyon megharagszik azokra, akik utóbb sokat zaklatták őt békeimáikkal. Mintha neki az volna a dolga, hogy megmentse azt a békét, mely alatt az emberiség mindent elkövetett, hogy megérjen a háborúra. Nem valami jó hangulatban indultam el a tv-készülék mellől aludni. Arra gondoltam, hogy a háború kitörését ígérő éjszakát nem virrasztom végig kíváncsisággal. Inkább megpróbálok aludni. Ám lefekvés előtt eszembe jutott, hogy beírom a naplómba: mire gondolt az én szegény agyam ezen a történelminek ígérkező estén. Lélekben megszólítottam a béke pápáját, XXIII. Jánost, aki jól értett a békéltetéshez, de aki immár negyven éve halott. Aztán kisorsoltam magamnak egy mondatot a Bibliából. No, nem azért, hogy babonás módon így tudakozódjak a gondviselés szándékait illetőleg, hanem azért, hogy legyen min elgondolkodnom. Joel próféta könyvéből sorsoltam ki a következő mondatot: "Eresszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való!..." (Joel 3,13) Gondolhatják a kedves olvasók, hogy egy bibliás ember egy ilyen prófétai mondatot hajlamos túlságosan is a történelem urának tulajdonítani 2003-ban is. De azért minden gondolkodó embernek éreznie kell, hogy van abban valami, hogy Irakban valamiféle olyan aratás fog történni, melyre nagyon megérett az idő is, meg a learatni való is. A napi politika szintjén elhangzanak nagy indoklások. Tűrhetetlen diktatúráról esik sok szó, meg aztán olajról is, meg az USA nagyhatalmi játékairól, de végső soron majd a történelem fogja kimondani a beinduló háborúról a végső ítéletet. Hogy a történelem diagnózisa mikor fog véglegesen kialakulni, ki tudja? De azon nagyon kívánatos elgondolkodnunk, hogy ez a háború - s ami utána következik - minek vet véget? Vajon minek kell - bibliai szóval - kemencébe vettetnie, hogy elégjen, és minek kell tiszta búza gyanánt az emberiség asztalára kerülnie, hogy jól tartsa a következő nemzedékeket. Lehet találgatni! S bár a találgatásoknak aligha lesz telitalálata, de arra jók, hogy kiderüljön: mi lakik a találgatók lelkében. S ez sem csekélység. Én magam nem találgatok, de azt kívánom, hogy azok lelkében, akik még most sem félnek a létező vagy potenciális diktátoroktól, megérlelődjön az a belátás, amit Joel prófétának a neve üzen: "Jahve az Isten!" Vagyis fel kell hagynunk az önjelölt istenkék és félistenkék bálványozásával. Ezt a leckét most sok szegény arab tanulja Irakban. Súlyos tandíjat fizetnek érte. Lehet, hogy helyettünk is, akik gyorsan tudunk Hitlert és Sztalint felejteni, s akik hajlamosak vagyunk szelektálni: mire emlékezzünk és mire ne? Hogy aztán lesz-e béke és mikor? Ezt is találgathatjuk. De inkább az lenne jó, ha képesek lennénk önvizsgálatra. S szerencsés esetben: bűnbánatra. Vági László

<<< Vissza