Országos szocialista kongresszus Szentesen

110 éve történt

Cséplés a szentesi határbanA XIX. század végére elmélyült mezőgazdasági válság következtében nagyarányú munkanélküliség lépett fel a földmunkások, gazdasági cselédek és szegényparasztok között. A kereseti lehetőségek visszaesése miatt megszaporodtak az aratósztrájkok. A bérharcok leginkább Békés, Csongrád és Csanád vármegyékben élesedtek ki; a hatóságok a rendkívüli állapot bevezetésével válaszoltak. A gyülekezési- és gyűléstilalom ellenére a munkásság szervezkedése tovább folyt: a "Viharsarok" megyéi váltak a korai agrárszocialista mozgalmak legfőbb bázisává. A századforduló éveiben a szentesi szervezett munkások vezető szerepet játszottak az elnyomó kormánypolitika elleni fellépés élénkítésében.

Az érintett időszakban a munkásság érdekképviseletét az 1890-ben alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) látta el. A párton belül akadtak olyanok, akik kezdettől fogva bírálták az SZDP agrárprogramját, s ezzel összefüggésben vidékpolitikáját. Ezek közé tartozott Mezőfi Vilmos (1870–1947) szocialista újságíró, lapszerkesztő, aki azzal vádolta a központi pártvezetőséget, hogy elhanyagolja a vidéki szervezetek létrehozását, és nem ad kellő támogatást a kibontakozott bérharcokhoz. Fellépése miatt 1899-ben kizárták a pártból, ugyanakkor nagy népszerűségre tett szert a földmunkások és szegényparasztok köreiben.

Szentes ekkoriban került az események középpontjába. 1898-ban a hatóságok betiltották a Földmívelő című munkáslapot, mire a szentesi szocialisták 1899. október közepén értekezletet hívtak egybe, melyen egy munkásérdekeket szolgáló újság indításáról döntöttek. A pártközpont ezt erőteljesen ellenezte. A hónap végén Szabad Szó címen megjelent az első szám, mint a Szentesi Szociáldemokrata Párt érdekeit képviselő hetilap. A később országos lappá váló újság felelős szerkesztője Pásztor János újságíró, társszerkesztői pedig Békési Imre kubikos és Árvai Bálint cipész voltak. Az új munkáslap előfizetőinek a száma csak Szentesen hamarosan elérte az 500 főt. Talán nem tekinthető véletlennek, hogy az újság támogatására felkérték a szerkesztői gyakorlattal rendelkező, a központi vezetéssel szembeálló Mezőfi Vilmost. Az együttműködés továbbment ennél, ugyanis az 1900. januári országgyűlési választásokon a szentesiek a pártközpont jelöltjével szemben Mezőfit kérték fel a jelöltség elfogadására. Esélye ugyan nem volt a győzelemre, hisz mindössze 113 szavazatot kapott, a korábbi szocialista jelölt viszont csak 13-at. (A vagyontalanság miatt csak kevés munkás rendelkezett szavazójoggal.)

A választások után, február 3-án értekezletet tartottak a szentesi szociáldemokraták, amelyen Mező Vilmos mellett több fővárosi és vidéki szervezet képviselői is részt vettek. Itt elhatározták, hogy együttesen lépnek fel az MSZDP április közepén esedékes VII. kongresszusán, s megkísérlik a vezetés megszerzését. A szervezkedés kiszivárgott, ezért a pártellenzék tagjait nem engedték be a kongresszusra. Ennek hírére 15 küldött (köztük Békési Imre és Kürti Mária szentesi küldöttek) kivonult a kongresszusról, és Mezőfi Vilmos vezetésével, mintegy 200 fő részvételével, április 16-án megalakították a Magyarországi Újjászervezett Szociáldemokrata Pártot. Az új párt aktivitása révén nagy tömegeket hódított meg az Alföldön, főként Békés és Csongrád megyékben.

Mezőfi Vilmos tábora a szentesi Szabad Szó mögött álló erőkből nőtt ki, tehát nem véletlen az ÚSZDP II. országos kongresszusát Szentesen tartották meg 1901. ápr. 7–9. között. A Tabák-féle vendéglő nagytermében megrendezett kongresszuson – a helybeli résztvevőkön kívül – 57 település mintegy 130 küldöttel képviseltette magát. A kongreszszus résztvevői ellátogattak Szegvárra és Mindszentre is.

Dr. Lakos Imre polgármester részletes jelentést tett az alispánnak a kongresszus lefolyásáról. Ebből megtudhatjuk, hogy a tanácskozáson végig jelen volt a városi fő- és alkapitány, továbbá két rendőr, de hatósági beavatkozásra nem volt szükség, "mert a gyűlés egészében véve példás rendben folyt le".

Labádi Lajos