Kötet Bese Lászlóról

A kerámia szentesi hagyományai című kiállítás megnyitóján Varróné Szabó Ildikó, a művelődési központ igazgatója, Mód László néprajzkutató, a Bese László – Egy szentesi fazekasmester életútja című kötet szerzője és Kádár BarbaraA szentesi feketekerámia mestere, Bese László (1926-2010) életéről és munkásságáról első alkalommal jelent meg önálló kötet. Mód László néprajzkutató munkája a Szentesi Múzeum Füzetei sorozat ötödik kiadványaként látott napvilágot.

A Bese László - Egy szentesi fazekasmester életútja című kötet bemutatására a Koszta József Múzeumban a Magyar Kultúra Napját találták legalkalmasabbnak, tekintve, hogy Bese László a Magyar Kultúra Lovagja cím büszke tulajdonosa is volt. A kiadvány szerzője és szerkesztője elmondta: digitális adathordozón, vagy hagyományos könyv alakban nem csupán a feketekerámiával, hanem más szentesi kismesterségekkel, kézműves ágakkal is megismerkedhettek már az érdeklődők az elmúlt években. Egy, Bese Lászlóról szóló önálló kötet megjelentetésére elsősorban az sarkallta a néprajzkutatót, hogy az említett munkákból terjedelem híján sok olyan mozzanat kimaradt, amely például egy-egy kézműves életútját teljes egészében bemutatná. Bese Laci bácsi is ide tartozik, akivel Mód László több napon keresztül készített interjúkat, megtöltve néhány kazettaszalagot. Ebből az életútból egy olyan összetett kép bontakozott ki, amelyről úgy gondolta, érdemes egy önálló könyv, vagy füzet formájában is megosztani az érdeklődőkkel.

A későbbi fazekasmester inaséveiben Berényi László műhelyében leste el a mindennapi használati eszközök gyártásának csínját-bínját. Ebből is próbált megélni, de időközben a fazekasság változásokon ment át, s olyan konkurenciával kellett szembenéznie, ami miatt inkább a katonai pályát választotta. Amikor 1974-ben nyugdíjba ment, rádöbbent, hogy van egy mesterség a kezében, amit vétek lenne nem gyakorolni. Közismert, hogy a Jókai utcában házat vásárolt, majd ott műhelyt alapított, katlant épített az udvaron, s nekilátott kerámiát égetni. Pedagógiai érzéke is megmutatkozott, hiszen generációkat vezetett be a feketekerámia-készítés rejtelmeibe, s tanítványai azok, akik munkásságát ma továbbviszik, továbbgondolják.

A füzet olvasása közben olyan, talán kevéssé ismert tényekre is fény derül, mint például arra, hogy Bese László eredetileg borbély szeretett volna lenni, de apja nem talált számára megfelelő műhelyt. Amikor pedig fazekasvizsgát tett az ipartestület bizottsága előtt, az indoklás szerint azért kapott csak jó minősítést, mert ha kiválóra értékelték volna, akkor mindenhol maximális teljesítményt követelnének tőle.

A kötet a fazekasmester kiállításainak, díjainak felsorolásával zárul, azok között is a méltán kiérdemelt a Népművészet Mestere címmel.

Mód László reméli, számos új adalékkal tudott hozzájárulni Bese László életútjának teljesebb megismeréséhez a kötetben, mely az önkormányzat támogatásával a Móra Ferenc Múzeum és a Városi Könyvtár Kht. közös kiadásaként jelent meg.