Egy folytatódó sorozat elé
Egy helyi magazin 2009 júniusában indított egy hasznos sorozatot Szentes utcáinak, tereinek névadói címen. A lap profilváltozása miatt a sorozat a 29. rész után, 2010 októberében sajnálatos módon megszakadt. Azóta többen érdeklődtek, hogy nem lehetne-e folytatni az utcanévadókról szóló ismeretterjesztő közleményeket. A Szentesi Élet szerkesztősége úgy határozott, hogy felvállalja a népszerű sorozat további közlését. Amint a korábbi részekből megtudhattuk, városunk utcáinak közel 70 százaléka (160 utca) személyekről kapta a nevét. Eddig 29 utcanévadó életútját és portréját ismerhettük meg, Áchim L. Andrástól Csallány Gáborig. A továbbiakban is a névadók betűrendjében haladunk, és az életrajzi adalékok mellet ismertetjük az érintett utca vagy tér korábbi elnevezéseit is. Bízunk benne, hogy a szócikkekkel sikerül kielégítenünk a szűkebb lakóhely iránti érdeklődők kíváncsiságát.
(L. L.)
Az alsóréti városrészben található, az 1960/70-es évektől a Kurcán túl kiépült Kertvárosi lakótelepen (volt Hámán Kató úti lakótelep), amely a Honvéd utcát és a Köztársaság utat köti össze, lenyúlva a Kurca-partig Az újnak számító utcát a kiváló mérnökről, Cseuz Béláról nevezték el, aki fél évszázados munkásságával meghatározó szerepet játszott a korabeli Szentes arculatának kialakításában. A szomszédos Kunszentmártonban született 1881. június 27-én. Elemi iskoláit szülőhelyén, középiskolai tanulmányait a szentesi és a kiskunhalasi gimnáziumban végezte. A budapesti M. Kir. József Műegyetemen; szerezett mérnöki oklevelet 1905-ben. Egy évig a VI. vártüzér ezrednél szolgált; hadnagyi rendfokozattal szerelt le. Ezt követően Nagykőrösön, Zalaegerszegen, Magyaróváron és Túr-kevén folytatott mérnöki gyakorlatot. 1908 májusában Szentes város mérnökévé választották, mely tisztségét 1943-ban történt nyugdíjba vonulásáig viselte. Hivatalba lépésekor 8 új tanyai iskola építésének irányítását, valamint a külterületi utak szabályozását kapta feladatul. 1909-ben az ő műszaki vezetésével történt a városi villanytelep nagyarányú kibővítése. Ezt követően a városháza, a bíróság és a polgári leányiskola építését készítette elő. Ezekkel párhuzamosan kidolgozta a város csatornázási, vízellátási és útburkolási tervét, az egész belterület városrendezési tervét, valamint a város új építkezési szabályrendeletét. Részt vett az a város körüli lakótelepek kialakításában, továbbá 8 külterületi népház megtervezésében és felépítésében. A világháborúban a nehéztüzérség tisztjeként a szerbiai, a montenegrói és az olasz frontokon harcolt. Bátorságáért több kitüntetésben részesült; előbb főhadnaggyá, majd századossá léptették elő. 1917-ben ismét elfoglalta mérnöki hivatalát, egyben átvette a Városi Vil-lamosmű vezetését. 1923-tól már mint műszaki tanácsos irányította a városfejlesztési programok megvalósítását. 1926 és 1929 között 10 újabb külterületi iskola épült, amelyeknek a terveit ő készítette. Működésének idejére esik az Erzsébet tér parkosítása, az I. világháborús emlékmű, továbbá Kossuth Lajos, Horváth Mihály és a Magyar Földmunkás szobrának felállítása, a vasútállomás kibővítése, a vásárterek rendezése, a laktanya, strandfürdő és Dózsa-ház (Horthy-ház) létesítése. Papíron 1943. június 1-től nyugállományba vonult, de ténylegesen szinte egy percet sem töltött nyugdíjban. A Csongrád Vármegyei Közjóléti Szövetkezet Igazgatósága nyomban megbízta az ún. ONCSA-házak építésének művezetésével. 1944 szeptemberében a polgármester visszarendelte a városi mérnöki hivatal vezetésére, majd megbízták a megrongálódott villanytelep üzembe helyezésével. 1945-től dolgozott a Csongrád Megyei Földbirtokrendező Tanács műszaki szakértőjeként, magánmérnökként, a Szentes Városi Tanács főmérnökeként. 1955-ben ünnepelte mérnöki működésének 50 éves évfordulóját, mely alkalomból elnyerte az Építőipari Műszaki Egyetem Aranydiplomáját. Tevékeny élete 1957. szeptember 28-án ért véget.
Labádi Lajos