Hagyományőrző kötények

A tavaly a 30 éves fennállását ünnepelő Szentesi Díszítőművész Kör tagjai szeretik a szépet, saját készítésű kötényeket tártak a szemlélődők elé a városi könyvtárban.

Szeretik a szép számokat is, hiszen minden kiállításukon aktívan képviseltetik magukat az asszonyok. Így volt ez a mostani bemutatkozáson is, ahol 35 alkotó 116 műve került az érdeklődők elé. A szépérzék mellett szeretik a sütést, főzést is. A kiállítás megnyitója és bevezetője is e konyhai tevékenységekről, s az onnan kikerülő finom falatokról szólt. A Tilinkó népdalkör hegedűkísérettel énekelte a csokorba gyűjtött dalokat az evés-ivásról. Azonban Kovács Ivánné népi bútorfestő előadásából megtudhattuk, korántsem csak a konyhában volt használatos a kötény az évszázadok során. A népi és az úri osztályok egyaránt használták, de a népi viseletnek állandó, kötelező része volt a kötény vagy kötő. A férfiak is magukra öltötték. A 15. századtól ipari és mezőgazdasági munkákhoz. De a női kötényeknek is több funkciója volt. A polgári házakban a családias erényt jelképezte a ruhadarab. Szokások is kapcsolódtak hozzájuk, így például, ha egy férfi beletörölte a kezét a nő kötényébe, bele is szerelmesedett. De azt is mondogatták, hogy az aszszony kötője sok mindent elfed, utalva ezzel azokra a családi dolgokra, amiket nem akartak mások előtt felfedni.

Szemerédi Endréné szakkörvezető szép gondolatmenettel jutott el a megállapításig, miszerint, ahogy két ember között a kapcsolat egy tekintettel kezdődik, ezekhez a munkákhoz is a tekintet, a szavak, majd a tettek vezettek. Irénke szerint az asszonyokban megvan a képesség a családok összetartására, s a hagyományőrzés fontosságáról is beszélt.

Tekintve, hogy a családok régtől fogva nagy gondossággal őrizgették a kötényeket, ezekből is elhoztak néhány szép darabot a kiállításra: központi helyen, egy asztalon kaptak helyet "anyáink-nagyanyáink" kötői, megcsodálható köztük kékfestő kötény is. A mai kötények között találni normál és foltvarrással készült darabokat, modernebbeket, gyereknek készült köténykéket, humoros felirattal ellátottakat (például: Ma Apa főz), de olyanokat is, amelyeket ­– a kísérőszöveg szerint – a készítő az unokáinak szán. Az asszonyok büszkén mutogatták műveiket, csodálták másokét és fotózták egymást a kötények előtt. Aztán persze, előkerültek a finomságok is, hiszen a díszítőművész kör tagjai a sütésben is jeleskednek.

Darók József