Az uradalmi tiszttartó hatalmaskodása
A szentesi önkormányzat változásai a múltban (II.)
Szentes belterülete (Ruttkai Imre térképe, 1752)A szentesiek már kezdték megszokni Helther János uradalmi tiszttartó 1747-ben bevezetett közigazgatási rendszerét, amikor újabb változások következtek. Helther ugyanis 1754-ben meghalt, s a helyébe lépő Chatalides Lipót tiszttartó alaposan felforgatta a korábbi rendet. Legelső intézkedése az volt, hogy az uradalomtól tette függővé, szükséges-e évenként új főbírót választani. Kijelentette, hogy amennyiben a bíró közmegelégedésre tölti be hivatalát, s az uradalomnak sincsen ellene kifogása, három éven át viselje tisztségét. Az első ilyen személy Soós János volt, aki 1755–57 között működött. Őt követte ifj. Vecseri Mihály (1758–60).
A bíróválasztás rendjének megváltoztatása mellet az új tiszttartó változtatásokat hajtott végre a városi tanács felekezeti összetételében is. Eddig ugyanis a katolikus lakosok maréknyi csoportja nem kapott helyet a tanácsba, így nem szólhattak bele a város ügyeinek intézésébe. A vezető testület összetételének módosítása ellen nem merült fel komolyabb kifogás, de a végrehajtás módja felháborította a szentesieket. Chatalides tiszttartó ugyanis mellőzve mindenféle választási ceremóniát, a 24 tagú városi tanácsból egyszerűen "kimustrált" hat tagot, s azok helyét katolikusokkal töltötte be. A továbbiakban arra is kötelezte a várost, hogy két jegyzője közül az egyik mindig katolikus legyen. E téren is nyomban intézkedett. Mivel mindkét állás be volt töltve – az első jegyző Hajdú István, a másodjegyző Pápai János volt –, a másodjegyzőt egyszerűen elmozdította hivatalából, és helyére áthozta Csongrádról Halász Jánost.
Az uradalmi tiszttartó tapintatlan eljárása azt eredményezte, hogy a továbbiakban megszűnt a tanács békés együttműködése; a két jegyző pedig állandó harcban állt egymással. Mivel Chatalides minden kérdésben a másodjegyzőt támogatta, a legtöbb ügyben Halász János akarata érvényesült. Hajdú István egy idő után megsokallta ezt, és 1756-ban lemondott állásáról. Halász első jegyzővé lépett elő, a másodjegyzői állásra pedig visszahívták a minden ok nélkül elbocsátott Pápai Jánost. Erről az időszakról jegyezte fel a krónikás, hogy "Szentesen nem volt túlságos barátságos a viszony a református és katolikus vallású lakosok között. Nem a nép volt ennek az oka, az ellentéteket mesterségesen szították fölülről…"
A társadalmi és felekezeti súrlódások ellenére a település szépen gyarapodott. Ezt tükrözi az 1759. évi adóöszszeírás, amely már 794 családfőt tüntet fel (ebből 559 jobbágy, 199 zsellér, 36 iparos), vagyis a település népessége megközelítette az 5 ezer főt. Az állattartás továbbra is vezető ágazat lehetett, 1805 ökröt, 3051 tehenet, 2479 borjút, 1960 lovat, 720 csikót, 8257 juhot és 4060 sertést írtak össze. Emellett volt 17 malom, 15 borsajtó és 182 méhkas.
A viszonylagos gazdagságot átmenetileg lerontotta az 1760. április 7-én kiütött hatalmas tűzvész, amelynek következtében a város kétharmad része megsemmisült. A középületek mellett (iskolák, az új református templom, magtárak, malmok) 211 lakóház égett hamuvá. Leégett a városháza is, benne a város régi irataival.
A szorgalmukról ismert szentesiek néhány év alatt újjáépítették városukat. A Chatalides Lipót által bevezetett bíróválasztási rend nem tudott gyökeret verni. A régi szokásaihoz ragaszkodó lakosság az elkövetkezőkben is minden esztendőben megtartotta a bírótételt, s amenynyiben a főbíró érdemes volt rá, akkor "megmarasztották", ha nem volt rá érdemes, vagy nem akart maradni, másik főbírót választottak. Vecseri Mihály után 1761-ben még három évre választották meg Lakos Mihályt (1761–63), de 1764-től már ismét évről-évre tartották a bíróválasztásokat, mindenkor január elsején. Főbírók voltak: Vecseri Mihály (1764–65), Soós János (1766), Hajdú János (1767), Lakos Mihály (1768-69), Dobos Mihály (1770). A jegyzői tisztséget az érintett időszakban mindvégig Halász János és Pápai János viselték.
Labádi Lajos