2010. február 26.

Sanyi nagy kalandja a Vespával

A filmben motort, a filmszemlén különdíjat nyert

Tóth Sanyi az egyik jelenetben, az elmúlt nyári forgatásonA 41. Magyar Filmszemlén két díjat is nyert a Vespa című alkotás, melyet döntő részben Szentesen, Berekháton és a város környékén forgattak. Már ez is nagy hír, de az igazi szenzáció, hogy a film színészi különdíját helybeli kisfiú, Tóth Sándor hozhatta el.

Sanyi kalandja előtt a film sztorija kivonatosan: Groó Diána második nagyjátékfilmje egy road-movie, mely a cigányságot állítja középpontba. Lalinak (Tóth Sanyi) szerencséje van, kártyán csokit nyer, abban szelvényt talál, jóval nagyobb nyereménnyel, egy tűzpiros Ves-pával. A motorért egymaga indul a fővárosba, de úgy alakul, hogy végül el kell lopnia, majd tőle is erőszakkal elveszik. A fiú álmaiból csak a Vespa törött tükre marad.

Tóth Sanyi álmai pedig még csak most kezdődnek, melyek a Vajdatelepről ki tudja, meddig érhetnek. A Petőfi iskola 6. osztályos tanulójával az iskola zsibongójában ülünk le beszélni. Egyébként pár perccel korábban még nem akárkivel, hanem Fliegauf Benedek rendezővel váltott szót a Vespa főszereplője ugyanitt. A fiatal, de már elismert filmes előkészületben lévő munkájához keres szereplőket, de neki Sanyinál fiatalabb szereplőre van szüksége. Mindesetre a forgatáson történtekről jót beszélgettek.

A 12 éves fiút az anyja beszélte rá, hogy próbáljon szerencsét az ifjúsági házban tartott szereplőválogatáson. Az egyes sorszámmal a kezében nézték meg. Aztán, mint a rendezőnő nyilatkozta, egy idő után leálltak, mert mindenkiben Sanyit kereste. Egy héttel később értesítették, hogy övé a szerep. A nyári szünetben, öt hétig forgatták a filmet, ebből hármat Szentesen, kettőt a város környékén és Pesten.

Hatvan oldalas szövege volt, de ezt nem szó szerint kellett elmondania, csak úgy, hogy a lényege megmaradjon. A rendező nem színészi feladatot várt tőle, önmagát adhatta. Forgatási élményei élvezetesek és fárasztóak is voltak, tudom meg tőle. Az egyik jelenetben szénakazlakon ugráltak a filmben szintén szerepet kapott testvérével, Jankóval, s a főhős leesett úgy öt méterről. Tiszta seb volt a lába, emlékezik vissza a nyári esetre, melyről kiderül, ez a jó élmények közül volt az egyik. Sanyi érdekesnek találta a sminkes buszt és a büfé kocsit is, ahol kedvükre ehettek-ihattak. Amit viszont nem kedvelt, az a néha este 10-től reggel tízig tartó felvétel volt. Sanyi már látta a kész filmet családjával, s a hatásról így számolt be: - Anya sírt, mint a záporeső, én és a mostohaapám pedig úgy nevettünk, hogy majd leestünk a székről.

Azt mondja, a nyúlhajtásos jeleneten kacagott annyira, amikor nyulakat kereplővel riogattak a hálóba. Bevallja, ezt ő a valóságban nem merné megcsinálni.

A filmszemle február közepi díjátadóján ő is jelen lehetett anyjával, akinek még Jancsó Miklós is gratulált. A díjat nem hozhatta be az iskolába Sanyi, ő is nagyon félti. Most még a fiókban van, de ki fog kerülni a szekrény közepére, bizonygatja. Nem nagyon változott az élete a film és a díj óta, bár rengeteg interjút ad. Igaz, ezektől már nincs annyira meglepődve, hiszen nagy komolysággal azt mondja, tudja, miket fognak tőle kérdezni. A suliban az ének és a tesi az erőssége.

A jövő is körvonalazódik számára. Lesz újabb filmje, elvállalt Diána következő művében egy szerepet, de csak annyit tud: egy dokumentum és játékfilm közötti alkotásról van szó. A rendezőnő támogatni kívánja a fiút. Ha leteszi a 8 osztályt, Pesten színiiskolába mehet. Rendező szívesen lenne, de ha a sors úgy hozza, akár színész is. Osztálytársai is mondogatják neki, szívesen mennének filmben játszani, de ő csak Jankót és haverját, Csabikát vinné.

Együtt mentek le a Vajdatelepre is Fliegauf Benedekkel, hátha hozzá hasonlóan másnak is szerencséje lesz.

D. J.