A rendíthetetlen szociáldemokrata

Harmincöt éve hunyt el Ambrus Albert kőműves

Az 1890-ben megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt vidéki szervező tevékenységének hatása elsőként Békés, Csanád és Csongrád vármegyékben mutatkozott meg, vagyis a "Viharsarok" megyéiben. Szentesen legkorábban a világot járt kubikosok alakították meg érdekvédelmi szervezeteiket. A hatósági jelentésekből kitűnik, hogy a Kubikos Szövetség mellett alakult egy Munkás Segélyegylet, amely 1891. május 1-jén kezdte meg a tagtoborzást. Utóbb kiderült, hogy a szentesi kőműves és ács ifjak szervezkedéséről volt szó, akik február végén határozták el egy Általános Munkás Betegsegélyező Egylet megalakítását. E korai szerveződéseket 1906-ban felváltották a különböző szakmák ágazati szakszervezeti csoportjai, amelyek politikai irányítását a Szociáldemokrata Párt (SZDP) látta el. Szentesen az egyik legszervezettebb, legerősebb szakszervezetnek a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ) helyi csoportja számított.

Évtizedeken át ebben a szakszervezetben és az SZDP helyi szervezetében játszott vezető szerepet Ambrus Albert, akit méltatlanul hamar elfeledett az utókor.

Szentesi református családban született 1884. szeptember 25-én; apja Ambrus Sándor napszámos, édesanyja Székely Mária. Az elemi iskola elvégzése után napszámosként dolgozott különböző építkezéseknél. Már 26. életévében járt, amikor elhatározta, hogy kitanulja a kőműves szakmát. Az egyik legjobb mesterhez, Bene Istvánhoz szegődött tanoncnak 1910 nyarán. Két évvel később segédként szabadult. Az 1912 júniusában kiváltott munkakönyve szerint egy rövid ideig Hajdú Antal kőművesmesternél, majd 1913-ban Szőke Ferenc szegvári ácsmesternél dolgozott. 1914 tavaszán a fővárosban próbált szerencsét, ahol a Lukács és Rácz építőcégnél kapott munkát.

1914 augusztusában megszakadnak a bejegyzések a munkakönyvében. Feltételezhetően behívták katonának, s végigharcolta az első világháborút. Egyes adalékok szerint a cseh és román csapatok 1919-es előrenyomulásakor beállt vöröskatonának, s részt vett az ellenséges alakulatok visszaverésében. Utóbb emiatt számos társával együtt internálták. Az 1920-as évek közepéig nem tudunk róla semmit; valószínűleg szabadulása után vidéki munkákon dolgozott.

1927 elején kerülhetett haza; ettől kezdve személye egyre inkább előtérbe került. Munkakönyvi bejegyzései szerint részt vett a vármegyei kórház, az új vasútállomás, a huszárlaktanya építkezésein, de dolgozott derekegyházi és kisteleki építkezéseken is.

A szervezett munkásság küzdelmeibe 1912-ben kapcsolódott be. Ekkor lett tagja a MÉMOSZ szentesi szervezetének és a Szociáldemokrata Pártnak. Elvtársainak bizalmából 1927 és 1948 között folyamatosan tagja, többször elnöke az SZDP végrehajtó bizottságának, valamint a szentesi szakszervezetek Összvezetőségének. Elismertségét és népszerűségét jelzi, hogy 1929 decemberében öt társával együtt beválasztották Szentes Város Képviselő-Testületébe. Munkásemberek ekkor kerültek be első ízben a város "parlamentjébe".

A 80 fős képviselő-testületen belül a maroknyi szociáldemokrata frakció rendkívül aktív tevékenységet fejtett ki. Indítványaik, interpellációik és hozzászólásaik többsége a munkalehetőség és bérezés, szociális kérdések, gazdaságpolitika, városfejlesztés tárgy-körében mozogtak. Az olykor heves vitákat kiváltó kérdések előterjesztője gyakran Ambrus Albert volt, aki higgadt érveléssel, meggyőző felkészültséggel képviselte a munkásság érdekeit. Ez történt 1930 nyarán is, amikor kérték a város anyagi segítségét egy munkásotthon felépítéséhez. A kérvény testületi előterjesztése során Ambrus Albert kifejtette, hogy a munkásotthon létesítése nemcsak a munkásság érdeke, hanem a város egész társadalmáé is, ugyanis az otthon előmozdítaná a munkások művelődését, elvonná őket a kocsmázástól és egyéb káros szórakozásoktól. A kérdés végül a szocialisták javára dőlt el.

Emlékezetes Ambrus Albert 1932-ben elhangzott kezdeményezése is, miszerint szükségesnek tartaná, hogy a munkanélküliség leküzdése érdekében az álláshalmozók és a mamutfizetést élvezők is hozzanak áldozatot, például úgy, hogy a tisztviselők az évi 5000 pengőn felüli illetményükről mondjanak le, a vagyonnal rendelkező tisztviselők pedig adják át helyüket a vagyontalanoknak. Ennél a pontnál Ambrus polgármesteri figyelmeztetést kapott, de ő tovább folytatta: - Nincs munka, nincs kenyér! A dolgozók százai ezt nem tűrhetik tovább! Munkaalkalmat, vagy megélhetést biztosító segélyt kell biztosítani!

Folytathatnánk a példákat, hisz Ambrus Albert 1948-ig folyamatosan városi képviselő maradt, és több ciklusban részt vett a megyegyűlés munkájában is. Munkásvezetőként nem kerülhette el a hatósági zaklatásokat, rendőrségi házkutatásokat. Az 1945-ös rendszerváltáskor az SZDP őt is delegálta a város legfontosabb néphatalmi szervébe, a Szentesi Nemzeti Bizottságba, amelynek szintén 1948-ig maradt a tagja.

Ambrus Albert az SZDP-n belül mindvégig a megfontolt, mérsékelt irányzathoz tartozott, ezért 1948-ban határozottan ellenezte a két munkáspárt (SZDP és MKP) fúzióját. A pártegyesítés után nem csatlakozott a Rákosi Mátyás vezette Magyar Dolgozók Pártjához, hanem megmaradt hithű szociáldemokratának. Emiatt az elkövetkező évtizedekben mellőzték; feledve a munkásérdekek képviseletében kifejtett tevékenységét. Szentesen hunyt el 1975. január 6-án. Maradandó érdemeit őrizzék e sorok.

Labádi Lajos