Letették az új szálloda és színház zárkövét

Száztíz éve történt - A Petőfi Szálló névadási ünnepe

orábban megírtuk, hogy a XIX. század végére felerősödött az igény Szentesen egy kor színvonalán álló szálloda és vendéglő építésére. Ez valóban indokolt volt, hisz a város központi részén csupán a Zöldkoszorú vendégfogadó és kocsma állt a városba érkező idegenek rendelkezésére, amely még a Harruckern bárók idején épült az 1700-as évek első felében. Az 1896 őszén kiírt országos tervpályázaton Komor Marcell budapesti építész "Magyar Szellem" jeligéjű pályamunkája nyerte el az I. díjat. 1897 májusában megkezdődött a Zöldkoszorú nagyvendéglő bontása, július végén pedig az új szálló alapjainak kiásása. Az alapkőnek számító első téglát dr. Lakos Imre polgármester 1897. augusztus 2-án tette le. Az építkezés több ütemben valósult meg. Az első ütemben a Kossuth utcai épületszárny kivitelezése kezdődött meg, amely a következő év őszére a végéhez közeledett.

A kor szokásának megfelelően látványos külsőségek között ünnepelték meg az új építmény egyik felének elkészültét. 1898. október 22-én elhelyezték az első ütem "zárkövét", egyúttal sor került az épület névadására is. Az ünnepi szónok Lakos Imre polgármester volt, aki beszédében kiemelte: "Agrikultúrával foglalkozó lakosságunknak régóta jellemvonását képezte a kor eszméinek befogadása és tisztelete; népünk országszerte ismert munkaszorgalma és takarékossága mellett jó részben eszményi hajlamokkal és szellemi szomjjal is megvan áldva; és ezen nemes tulajdonsága hozta létre számtalan közművelődési intézményeinket, ezek között kiváltképpen a messze tájon ismeretes és jó hírben álló oktatási és nevelési intézeteinket. Ezen életerős és éltető szellem hozta létre a jelen díszes épületet is, mint soros tagját képezi azon alkotásoknak, melyek városunknak polgáriasodását megteremtik, mint egyikét azon társadalmi és forgalmi szükségleteknek, melyeken városi életünknek mozgékony és eleven szervezete, mint előkészített, sima pályán zökkenés, rázkódtatás nélkül halad előre: a belterjesebb civilizáció felé." Tanulságos volt a polgármester zárógondolata is, amely így szólt: "A többit hagyjuk a klasszikusan szűkszavú Emlékiratra, amely ugyanis a nyomainkon turkáló utókórnak híven, szózatosan és nálamnál többet kifejezve át fogja adni emlékét napjaink történetének; hogy t. i. a semmiségen torzsalkodni tudó, egymásnak szemét olykor-olykor majdnem kiszúrni szerető helybeli magyarjaink az eszméért is tudnak lelkesedni, jót művelni és a béke művein engesztelő, baráti poharat inni, és tudtak a teherrel együtt az utódokra hasznos intézményeket is hagyni, melyeknek megbecsülése mellett magukat szegényeknek érezniük nem szabad."

Lakos polgármester ezt követően jelentette be, hogy e magyaros stílusú építményt a legmagyarabb költőről - Petőfi Sándorról - "Petőfi Szálló"-ra keresztelik. "E nemes név szárnyai alatt szálljon falaid közé és találjon ott békességes lakozást dicső névadódnak hervadatlan szelleme, a romlatlan, igaz magyarság mindenben: szóban, borban, barátságban! Az Isten áldása legyen e hajlékon, és üdv legyen a bemenőnek és üdv a kimenőnek!" - zárta beszédét a polgármester, majd egy pohár bort véve kezébe, ürítette azt az új épület új nevére.

Ezután Győri Antal főjegyző felolvasta a zárkő alá teendő "Emlékirat" szövegét, amelynek lényege: "Szentes rendezett tanácsú város fejlődni vágyó és áldozatkész közönsége létesítette ezen épületet, egy a város közönsége által az 1836. évi örökváltság idejében a földesúrtól megváltott telkén, a mintegy 150 éven át korcsma helyiségül és mészárszékül használt régi épülete helyére, összes adófizető lakosainak közrejárulásával, 160 000 frt költségelőirányzattal, szállodául, vendéglőül, bérházul és részben a művészetek otthonául." A díszes okmány mellé helyezték a városi képviselő-testület és a tisztikar, az építési bizottság és a közreműködő szakiparosok névsorát, az építést elrendelő közgyűlési határozatot, valamint a forgalomban lévő pénzeket.

Az ünnepi aktus a zárkőre történt kalapácsütésekkel zárult. A korabeli tudósító szerint a legjobb és legidőszerűbb jelszót Magyar József helyettes polgármester mondta a maga kalapácsütésénél: "Aki vizet önt a borba, szálljon lelke a pokolba!"

Az est folyamán sikeres műkedvelő előadás kíséretében felavatták az új színháztermet is. A sajtó híradása szerint a szálló első vendége Futó Zoltán újonnan megválasztott református lelkész volt.

Az építkezés második ütemében a Petőfi utcai (volt Úri utcai) szárny építése történt, amely 1899. április végére készült el.

Labádi Lajos