Szabadság a természetben

Pataki Csabi és Nehéz István úszós szerelésen dolgoznak

A horgászat a türelmes ember hobbija. Legalábbis így tartja a köztudat. Azt is mondják, hogy aki ennek szenteli szabadidejét, szereti a természetet is. A két megállapítás a június végi horgásztáborban egyszerre teljesült.

Nehéz István tanár úr hetedik éve hívja táborozni tanyájára azokat a gyerekeket, akik szívesen ülnek horgászbottal a kezükben a vízpart mellett. Volt közöttük alsó tagozatos és középiskolás is, visszatérő táborozó és újonnan idecsöppenő. Összesen 26 főnek vertek sátrat az udvarban.

- Nem a halfogás az elsődleges célunk - mondja a tanár úr, - noha figyeltünk arra, hogy mindenkinek legyen sikeres kapása. Szerintem sokkal fontosabb az, hogy megtanuljunk együtt élni a természettel.

A gyerekek ki is használták a Körös-parti szabadságot. Nem volt kötelező semmi. Még a horgászat sem. Így volt, aki inkább sakkozott.

- A gyerekek akkor feküdtek és keltek, amikor akartak. Nem voltak különösebb szabályok, de a gyerekek mégis tudták, mit lehet és mit nem. Nekem a régi idők kempingezését idézi fel.

A tanya és a Körös néhány méterre van egymástól, felügyelet nélkül azonban nem mehettek le a partra.

- Hobbi nélkül nem lehet élni - vallja Pista bácsi, aki a horgászegyesületben ifjúságvédelmi felelős. Kell egy hobbi, ahol ki tud kapcsolódni az ember. Én ötven éve ülök horgászbottal a kezemben, ismerem a vizet, a halakat. Szeretném, ha ezek a gyerekek is ráéreznének a horgászat ízére. Erre törekedtünk az egyesület két tagjával, Király Józseffel és Nyíri Józseffel is.

A táborba olyanok is eljöttek, aki még nem régóta ismerik a sneci, csonti úsztatás, fenekezés, csalizás fogalmakat. A segítség azonban mindig kéznél volt. Pataki Csabi 12 éves, és most először jött el a bökényi táborba. Tavasz óta próbálkozik a halfogással.

- Leginkább kisebb halak, dévér vagy keszeg került a horgomra. Volt egy nagy kapásom is, de sajnos az a hal nem lett meg. Úszós bottal horgászom, s Pista bácsi néhány szerelést, fogást is megmutatott - mondja.

Az itt fogott halakat megpucolva lefagyasztották, hogy az otthoniak is megkóstolhassák. Az 5 nap alatt halat ugyan nem ettek, de volt minden olyan étel, amit szeretnek. Éhes senki sem maradt, erről Nehéz István felesége Zsuzsa néni, és a szülők is gondoskodtak. Egyikük gyümölcslevest és sült oldalast vitt ki nekik. Füsti M. Lajos az elnökség nevében 30 pizzával lepte meg az ifjú horgászokat.

- Volt, aki az utolsó nap azt kérdezte tőlem, jöhet-e jövőre is - meséli Pista bácsi. Hát persze, a szünidőben várlak megint, feleltem neki.

Hátha jövőre vihar sem zavarja meg a nyugodt kikapcsolódást.

VÉ