Tevékeny napok

Kilencvenévesen is aktív

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy életének 90. évébe lépett, s közülük még kevesebben beszélhetnek arról, hogy most is aktívan végzik munkájukat. A még mindig dolgozó, tevékeny életet élők közé tartozik Gyulay Ákos, akit a múlt héten 90. születésnapja alkalmából köszöntött Szűcs Lajos alpolgármesteri is. Ennek kapcsán beszélgettünk a Székelyföldről származó Ákos bácsival.

- Hogyan került Szentesre?

- Erdélyben, a Sepsiszentgyörgytől nem messze lévő Köpecen születtem, mely akkor bányavidék volt - mondta. Édesapám is a bányánál dolgozott az elektromos részleg művezetőjeként. Onnan véletlenül kerültem ide. A bátyám itt végezte el az egyetemet, Szolnokon lakott, magyar királyi ügyészként dolgozott. Ő hozott Magyarországra. Egy vadászismerőse meghívta ide vadászni, s én is vele jöttem. Megismerkedtem Aradi bácsival, elmeséltem neki, hogy mi mindenhez értek, s azt is, hogy édesapámnak volt két cséplőgépe. Aradi bácsi kérte, hogy maradjak. Maradtam, csépeltem, szántottam a nehéz időkben, akkor mikor még forint sem volt. Aztán bekerültem a Tejipari Vállalathoz, mint gépész, s ott ragadtam.

- A gépek végig meghatározták az életét?

- Igen. Folyamatosan fejlesztettem magam, állandóan tanultam, elvégeztem különböző tanfolyamokat, például az energetikus és a hőgépész tanfolyamot. Majd gépészként dolgoztam, később TMK-vezető, tervszerű karbantartó lettem. Tíz embert irányítottam a Csongrád Megyei Tejipari Vállalat területén. Kistelek, Makó és a környék gépei mind hozzánk tartoztak. Közben állandóan fejlődtem, s egyre több lett a szakember a vállalatnál is, mígnem már kicsi volt a terület. Ekkor megszüntették az üzemet. Majd mindannyiunkat átvett a budapesti Tejipari Szállítási Szolgáltató és Készletező Vállalat, s a Hódgép területén alakítottunk ki egy műhelyt. Hamarosan egyre több munkánk lett, nőtt a dolgozók létszáma is. Végül százhúsz embert foglalkoztatott az üzem, ahol tejipari gépekkel, hűtőgépekkel, pasztő-rökkel, fölözőgépekkel és technológiai szereléssel foglalkoztunk. Harminckét évig dolgoztam a tejiparnál, közben pedig kiváltottam az ipart, és mérőműszerek javításával foglalkoztam. Még jelenleg is dolgozom, de mostmár csak az Árpád-Agrár Zrt.-nél mert úgy gondolom, hogy dolgozni kell valamit, s le kell kötni magunkat. Tartalmas élet volt, sok munkával.

- Az aktív élet és a sok munka mellett mégis jutott idő egy teljesen más tevékenységre.

- Szerettem a sportot és volt egy ismerősöm, barátom, aki azzal tömte a fejem, hogy vállaljam el a Kinizsi vezetését. Török Lacinak hívták. A kérlelésre beugrottam, s több mint egy évtizedig voltam elnök. Nehéz feladat volt összetartani a szakosztályokat, megoldásokat keresni a sportolók problémájára, de akkor könnyebb volt, mint most, mert az élelmiszeripari szakszervezet támogatta a sportot, s nem volt olyan nagy pénzhiány. A fiatalok pedig szerettek játszani, és a gyerekek is. Akkor külön edzője volt a gyerekcsapatnak is a Kinizsinél. Kis dicsekvéssel pedig elmondhatom, hogy az én időmben érte el a Kinizsi labdarúgó csapata a legnagyobb eredményt, akkor volt NB III-as. A sport iránti szeretetem azóta is megmaradt, csak sajnos a kedvenc csapatom, a Fradi nem teljesít jól. Így a Milánnal pótolom őket. Tetszik a játékstílusuk, valamint az, hogy rendkívül gyorsak, forog az agyuk és tudják, hogyan lehet eredményt elérni. Az utolsó pillanatig harcolnak, mint régebben a mi csapatunk. Évtizedekkel ezelőtt még fel is jártam Budapestre motorral - akkor még nem volt autóm - egy-egy ilyen nagy mérkőzést megnézni. Öröm volt látni annak idején például Kocsist és Puskás öcsit.

- Mostanában mivel tölti idejét?

- Havonta egyszer ki kell mennem az Árpád-Agrár ZRt.-hez, ahol leellenőrzöm a műszereket. Sokszor haza is hozom a javítani valót, de hát nincs mostmár olyan nagy forgalom, mint régen, s lassan igyekszem be is fejezni a munkát, hiszen vannak olyan gépek, amelyek javításához három méter magasra is fel kell mászni. A hétköznapok is aktívan telnek, mindig szerettem mozogni, valamit tenni-venni.

Cseh-Lakos