A Duna TV jóvoltából sikerült meglátnom Szabó Magda budapesti temetésének néhány mozzanatát. Így azt is megtudhattam, hogy a nagy írónő hitének volt annyi ereje, hogy "ne legyen félelmére nézni sírja fenekére." Neki ezt mindenki elhiszi. Református módon úgy volt keresztény, hogy annak hitelét senki nem vonhatta kétségbe, és senkinek sem volt terhére tisztelni az ő magyarságát.
Most azonban, hogy már vészes gyorsasággal közeledik Jézus Úr születésnapja, nem volna baj, ha megajándékozná az Úr a magyar társadalom elálmosodott lelkiismeretét egy olyan üdvös félelemmel, melynek már régen rá kellett volna ijesztenie minden hazáját szerető magyarra. A "tatárszentgyörgyi vonulásra" gondolok. A bakancsos lábak zenéjére, a jól látható arcok tekintetére.
Az én hátamon - bevallom - futkosott a hideg, mert én még hallom ma is, milyen hangja volt a negyvenes évek nyilas üvöltözéseinek. De azóta rossz álmaimban sem tudhattam látni olyan "szent györgyködést", mint amivel rá akartak ijeszteni - nem is messzire Budapesttől - egy kis község roma lakosságára, mindenféle álszent moralizálás mögé bújtatva közönséges magyarkodásukat.
Ráadásul egy nappal e tudatosan félelmet keltő menetelés előtt olvastam Debreczeni József nagy bátorságú írását arról, hogy "Hunnia piszkos ólja" nem akar tisztulni, mert túlzás nélkül mondható: a magyar politikai osztály módszeresen fosztogatja a köz javait.
A különben szelíd arcú író e cikkében olyan szókimondással mond ítéletet a megromlott magyar közélet felett, hogy szinte vetekedik a bibliai Keresztelő János elszántságával, mely odakiáltotta az akkori elit arcába a szót: "Viperák fajzatai!"
Debreczenire nyilván Ady ama költeménye is hatott, mely az 1914-es magyar közéletet nevezte "Hunnia piszkos óljának", s így végződik: ".minden mostanit jobbal pótolunk,/ Vagy minden vész itt, ámen, mindörökre."
Ebben a "minden vész itt"-be nem szabad belefulladnunk! És a bakancsos álszenteskedés - remélhetőleg - tényleg elgondolkodtatja azokat, akik eddig nem tudtak hinni a hitlerizmus makacs továbbélésében, s talán sokan megfürdetik majd gondolkodásukat a kijózanodás "Jordán vizében".
Ezt a reményt elsősorban azoknak kell minden hitükkel támogatni, akik karácsony ünnepén hajlandók lesznek letérdelni Jézus jászla előtt. Az ő dolguk, hogy elimádkozzák a Gyermek előtt azt az imát is, melyre sok jó embernek nincs elég gyermeki hite. Olyan gyermeki hite, melyből születtek Ady, József Attila, Juhász Gyula, Babits Mihály gyönyörű karácsonyi versei.
E versek szólása legyen erősebb, mint minden bakancsok pokoli dübörgése! Engedjük meg magunknak, hogy csodálatos irodalmunk karácsonyi verseiből a bibliai angyalok énekét hallhassa ki a szívünk és az eszünk. Hogy e kis hazában "legyen béke és az embereknek jóakarat!" Ady Endre még ezt is üzeni: karácsonyi rege való akar válni!
Vági László