A világ legősibb mesterségei közé tartozik a prostitúció, egyben az egyik legnagyobb üzlet is, mindjárt a fegyverkereskedelem és a kábítószer után. Esetleg azok mellett. Lenézik, üldözik a tevékenység résztvevőit, de azért létezik, makacsul. Ma Magyarországon, hivatalos becslések szerint évente 180 milliárd forint forog ezen a területen. Nem tudom, hogyan készült ez a felmérés, de ha csak nagyjából pontos, óriási summa. Jelen gazdasági helyzetünkben nem szabad figyelmem kívül hagyni.
Az állam elő is állt a számára megfelelő ötlettel. Ha az érintettek (mert nem érintetlenek, az biztos) hajlandóak számlát adni a szolgáltatásokról adót fizethetnek. Ez önmagában nekik nem jó. Viszont ezt a tb is elismeri, orvosi ellátást kaphatnak mint más állampolgár, ez már jó nekik. Esetleg bankhiteleket is vehetnek föl. A programot most kezdik népszerűsíteni a lányok között, állítólag a "futtatók" gyanakodva figyelik a próbálkozást.
Mindez persze rövidesen élénk társadalmi és politikai vitát fog kiváltani. Ha ez a számlaadási ötlet működni kezd, jöhet a következő lépés. Mert ha egy üzlet szolgáltatásokat nyújt, meg kell jelennie a fogyasztók védelmének is. Ahogyan időnként rajtaütnek hamis márkajelzésű termékeken, ehetetlen élelmiszereket tároló raktárakon, nem megfelelően működő vendéglőkön. Erre a sorsra jut majd a prostitúció is, mert nehogy már kontármunka után adózzanak a lányok! Persze nagyon könnyű egy Nike-nak álcázott hongkongi vackot felismerni. 20-30 tonna romlott húsnak a színe és a szaga árulkodik. Egy adag éttermi rántott hús sem tud igazán megtévesztő lenni. Az örömipar szolgáltatásait viszont nehezebb lesz minősíteni, ugyanis abból nem lehet majd mintát venni, nem lesz mit lefoglalni.
Vegyünk egy egyszerű példát. A szolgáltatáshoz minimum két szereplő kell, alapesetben egy nő és egy férfi. A vevőnek semmiféle érdeke nem fűződik a nyilvánossághoz. Márpedig itt csak az ellenőrök aggódó pillantásai jelenthetnek felügyeletet. Persze jól képzett ellenőrökről lenne szó. Mindjárt kettőről: egy nő, egy férfi. Mert mindkét szempontból értékelni kell a dolgot. Figyelembe véve, hogy az aktus két szereplője közül elég ha az egyik öröme kell hogy őszinte legyen, ő fizet a végén. A másiktól elég ha ügyesen színlel. Hol bírálnák el a fogyasztói reklamációkat a múló öröm pillanatai után hónapokkal? És ki? Melyik hivatal, milyen testület?
Lesz itt gond bőven. Az állam mindenesetre ráállt az ügyre. Nyugat-Európában is voltak vagy húsz éve hasonló próbálkozások, nem tudom miféle eredménnyel. Mindenesetre akkor és ott az egész szakma tiltakozott. Az örömlányok franciaországi érdekképviselete a következő szlogent fogalmazta meg: Az állam a legnagyobb strici!
Majd meglátjuk itthon mi a helyzet.
P.